Kezdőlap

Král János,

tót költő, szül. 1822-ben Liptó-Szent-Miklóson; a jogot Pozsonyban végezte, hol Sturnak kedveltje volt. 1846-ig Pesten, 1848-ig Hont-vármegyében gyakornokoskodott. Ez időben a tót lakosságot fegyveres felkelésre akarta bírni Hurbán beütésének támogatására; azonban elfogatott, de kegyelmet kapott. A Bach-rendszer alatt Zniováralján szolgabíró volt; a rendszer bukása után ügyvédkedett Aranyos-Maróton, hol 1876-ban meghalt.

Mint vándor tót népköltő volt ismeretes és különczködő kóbor életet élt; majd itt, majd amott megjelent és szavalta verseit; költeményeinek egy része mint népdal ment át a nép ajkára. Költeményeinek összegyűjtését és kiadását életében szigorúan megtiltotta; halála után azonban kezdték azokat gyűjteni. Az olmüczi Morava cz. lap 1864-ben mégis közölte Vinatky (a lelencz) cz. költeményét.

Pravda. Prága, 1863. (Jankó Král).

Rittersberg, Kapesni slovenicek novinársky a konersacni. Prága, 1850. II. 294. l.

Pallas Lexikona XI. 32. l.

Pypin, Geschichte der slav. Literatur II. 337. l.