orvosdoktor, szül. 1717. szept. 5. Bártfán (Szepesm.); a pozsonyi és thorni gymnasiumban tanult; az orvosi pályára lépett és ismereteinek bővítésére külföldre utazott; 1741-ben Jenaban orvosdoktori oklevelet nyert. Visszatérvén hazájába Szepesmegye és Késmárk főorvosa lett. Szabolcsmegyébe, hol még akkor orvos nem volt, meghívást kapott, melyet elfogadván, ott a rendes orvosi gyakorlatnak alapját megvetette. Bevégezvén itteni működését, ismét visszahívták Szepesmegyébe, hol különösen a szepesmegyei ásványvizek megvizsgálásával foglalkozott. Meghalt 1768. okt. 28. Lőcsén.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de morbo Hungarico sive febre castrensi. Jenae. 1741.
2. Tractatus de acidulis sive thermis Scepusiensibus, instituta ubique expoloratione chymica, superiorum jussu conscriptus, et anno 1768. inclyto comitatui exhibitus ...
Kéziratai fiának K. Vilmosnak, a báró Palocsai uradalmak igazgatójának birtokába kerültek.
Nevét Kreiselnek és Kreyselnek is írják.
Weszprémi, Succinta Medicorum Biogr. I. 81. l.
Horányi, Memoria II. 445.
Genesich, Chr., Merkwürdigkeiten der Freistadt Késmárk. Leutsthau, 1804. II. 60. l.
Szinnyei Könyvészete.