mezőcsávási pap, XVII. századbeli énekesszerző.
Munkája: Lupuj Vaidarol valo Enek. Midőn maga fel-fuvalkodotságában, Havasalföldi Máthé Vajdára mentébe, Isten tsudálatos-képpen meg-büntette, és nagy szégyenbe hozta, Mathé Vajda és az Erdélyi Fejedelem által, &c. Esa. 37. 20. Mostan azért Uram, mi Istenünk szabadíts-meg minket az ő kezeiből, hogy ez földnek minden Országi ismérjék meg, hogy egyedül te vagy az Ur, à Johan. B. Köröspataki, Pastor Mező Tsáv. (Lőcse), 1655. (Fametszet: két kardos és egy lándzsás lovag viaskodva. Végső verse: Ezer hat száz ötven három, Mező-Tsáváson ezt irom, mert az hadat igen szánom, hogy haza jött azt akarom. Vége Egyetlen példány az erdélyi muzeumban. Ism. Mátray Ernő, Reform 1870. 337. sz. és Figyelő I. 1876. 269-300. 1. Hely n., 1656. Egyetlen csonka példánya a m. n. muzeumban. Ism. M. Könyv-Szemle 1876. 319-320. 1. egy könyvtáblában talált csonka részét.)
Bod, M. Athenás 153. l.
Horányi, Memoria II. 440. l.
Benkő. Transsilvania. Vindobonae, 1778. II. 399. l.
Toldy Ferencz, Magyar Költészet története. Pest, 1863. 292. l.
Magyar Könyv-Szemle 1878. 257., 273., 275. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 381., 388. l.
Beöthy Zsolt, Magyar nemzeti irodalomtörténetírás ismertetése I.