bölcseleti doktor, ev. ref. főiskolai tanár, szül. 1872. jún. 10. Nagyváradon (Biharmegye), hol atyja polgáriskolai tanár volt. A gymnasiumot Kaposvárott végezte; 1890-ben a bpesti egyetem bölcseleti fakultására iratkozott be, hol magyar, latin és német irodalmat és nyelvészetet, valamint aesthetikát hallgatott. 1892-ben az egyetemi kör főtitkára s az Egyetemi Lapok főmunkatársa volt. 1894-1895-ben katona volt és tiszti vizsgát végzett. 1895-96-ban a budapesti gyakorló főgymnasiumban működött. 1896. szept. szerzett tanári oklevelet és ugyanekkor a pápai ev. ref. főgymnasiumhoz helyettes tanárnak választották meg; nov. 21. a vallás és közoktatási miniszter rendes tanárnak nevezte ki. 1897-ben a pápai Jókai-kör titkárának választotta.
Czikkei az Irodalomtörténeti Közleményekben (1894. Hugo Károly ifjúsága), a M. Geniuszban (1894. Egy régi plágiumvád, miért szünt meg Hugo Károly magyar író lenni?), a Dunántuli Prot. Lapban (1896. könyvism., az Egyet. Philol. Közlönyben (188. könyvism.; társadalmi s szépirodalmi czikkek és versek klönböző lapokban, főkép a Pápai Lapokban.
Munkái:
1. Hugó Károly Bankár és bárója. Részlet Hugó Károly és munkái czímű tanulmányból. Bpest, 184. (Doktori értekezés.)
2. Ekkehard: Walterdal. Ford. U. ott, 188. (Ism. Vasárnapi Ujság 40. sz. Egyet. Philolog. Közlöny, Budapesti Szemle.)
Szerkeszti a Pápai Lapokat 1898. jan. 1. óta.
Kéziratban: Hugo Károly és munkái cz. monographia.
Önéletrajzi adatok