ev. ref. esperes-lelkész, Debreczenben tanult, hol 1666-ban lépett a felső osztályba (subscribált), explorator, a poeták és rhetorok praeceptora volt; aztán Püspökiben lett rektor és 1673. jún. 30-tól Odera-Frankfurtban egyetemi hallgató volt; Marburgban is megfordult. 1674-ben lelkészi hivatalt viselt Barson, honnét febr. 10. a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idztetett márcz. 5-re, hol megjelenvén, ápr. 4. fejének és minden vagyonának elvesztésére ítéltetett; jún. 6. foglyul Leopoldvárra, majd 1675. márcz. 18. Schottwienbe s gyalog Triesztbe, innen hajón Pescaráig szállították; végre Nápolyba ért, hol gályarabságot szenvedett és egy gerenda összeörte lábát. 1676. febr. 11. társaival együtt megszabadult, mire hitrokonaihoz ment Zürichbe, hol másfél évig időzött; 1676 júliusban Lavater János felhivására emlékjegyzeteket írt a biltensi (Glarus canton) ref. lelkésznek Kaegius Jánosnak. Hazatérése után Füzes-Gyarmaton (Barsm.) folytatta lelkészi hivatalát, majd Boriban (Hontmegye) lett lelkész, és 1688-tól esperes 1704-ig.
Üdvözlő verse van: Gyöngyösi István Disputationis Theologicae Paris Prior, De Clavibus Regni Dei ... Tiguri Helv., 1676. cz. munkában.
Kézirati munkája: Protocollum revum memorabilium ... sub senioratu rev. dom. Georgii Körmendi ab anno 1688; 4-rét kötetben 1704-ig folytatta s utána esperes követői 1787-ig írták jegyzeteiket (a barsi ev. ref. egyházmegye levéltárában.)
Sárospataki Füzetek 1863. 251. l.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak. 1874. 108. l.
Sz. Kiss Károly, Monographiai vázlatok a barsi ref. esperesség multja s jelenéből. Pápa. 1879. 2., 32. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1880. 7. sz.
Történelmi Tár 1886. 145. l.
Prot. Szemle 1889. l.
Borovszky Samu, Debreczeni irók és tanárok 1588-1700. Bpest, 1898. 13. l.