bölcseleti doktor, szent Benedekrendi áldozópap és tanár, szül. 1803. márcz. 31. Pápán (Veszprémm.); 1819. okt. 15. lépett a rendbe s 1826. márcz. 23. ünnepélyes fogadalmat tett; Pannonhalmán végezte a theologiát és 1827. aug. 26. miséspappá szenteltetett fel. 1829. jan. 26-tól a pozsonyi akadémián hitoktató és hitszónok, 1832. jún. 19-től a bölcselet tanára volt; ugyanő helyettesítette az 1837-38 tanév második és az 1839-40. első felében a magyar nyelv és irodalom tanárát. 1838. máj. 15-től prosenior, 1829. ápr. 17-től senior; az 1844-45. és 1849-1850. tanévekben a bölcseleti kar ideiglenes prodirectora. 1850-64-ig Pannonhalmán bölcseleti tanár, 1864-70. pedig apát-helyettes a lelkiekben. Meghalt ugyanott 1870. márcz. 16.
Czikkei a Felső-magyarországi Minervában (1831. Szeretet és barátság, Eszmélkedés a világról, 1832. Eszmélkedés a boldogságról, Ész és philosophia, 1834. Értelmi érzelem, Ész és szív, 1835. Mi gyönyörködtet?, Némely izlési és lélektani tünemények, 1836. Ember és állat.)
Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. I. 139. I.
Scriptores Ordinis S. Benedicti. Vindobonae, 1881. 244. l.
Ortvay Tivadar, Száz év egy hazai főiskola életéből. Bpest, 1884. 161., 188. l. és gyászjelentés.