szatmármegye főjegyzője s több megye táblabírája, a m. tudom. akadémia rendes és a Kisfaludy-társaság alapító tagja, K. Péter ősrégi nemes és Bölöni Ágnes fia, szül. 1790. aug. 8. Sző-Demeteren (Közép-Szolnokm.) Atyját, ki álmosdi (Szatmárm.) birtokán gazdálkodott, 1796. aug. 9. elvesztvén, édes anyja a hat éves fiát Debreczenbe küldte iskolába, hol 14 évig 1809-ig maradt és a szentírás magyarázatán kívül minden előadott tanulmányt végig hallgatott. Mikor K. anyja, ennek 11 éves korában elhalt, a házartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette s úgy neki, mint három kisebb testvérének, gondját viselte; egyébiránt az árva gyermekekre gyámatyjokon Gulácsy Antal szokoly birtokos nemesen kívül, Péchy Imre, a collegium főgondnoka, is némi felügyelettel volt. Nagy kedvvel tanulta Cornelius Nepost; a labdázás helyett abban állt a játéka, hogy a debreczeni homokban egy barátjával együtt Athént ábrázolta, a görögök nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állítgatott és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg Haller Hármas Istoriájával is. 1813-ban a költészeti osztályba jutva, a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de Csokonai, Virág, Kisfaludy Sándor munkáit, Kazinczy Gessnerét, Vergilius és Theokritos pásztori költeményeit eredetiben olvasta. Már ekkor kezdte a magányt keresni, mintha elkivánná rejteni a természet mostohaságát, mely őt a himlő által bal szemétől megfosztotta; s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste s találta fel. Ritka teheségei szembetünőleg csak tizenhat éves korában jelentkeztek, midőn élénk buzgósággal encyclopaediai studiumokat tett és társaival, kik között volt az utóbb ismeretessé lett Kállay Ferencz is, együtt tanult, olvasott és eszméket cserélt. Az idegen nyelvek közül először a francziát sajátította el és minden szeretetét a XIV. Lajos korabeli írók nyerték meg; a németnek megtanulására leginkább Kleist, Gessner, Hagedorn, Bürger és Klopstock munkái bírták, melyeket előbb fordításból ismert; a görögben olvasta ugyan Cebest és Anakreont, de nagyobb előmenetelt nem tett; azonban Kazinczy sürgetésére kiváló gondot kezdett reá fordítani s a mikor Pindaroshoz a Heyne-féle kiadást meghozatta, philologiai szemköre is nagyban tágult. 16 éve óta irogatott verseket is, de első dolgozatait megsemmisítette. 1805-ben a Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, kinek a Kresznericscsel való vitájában fontos adatokkal szolgált. Az 1808. május 19. kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szives fogadtatása s a későbbi barátság rendkívül serkentőleg és művelőleg hatott reá. Ez időtől fogva Kazinczy oktatója s vezérlője lett az ifjúnak, ki szintén egyedüli védője, tisztelője volt az újító Kazinczynak Debreczenben, kit már az arkadiai pörben is védelmezett. Történetet K. Magyar Mihálytól, bölcseletet Ercsei Dánieltől hallgatott. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt és némely tárgyat ki is dolgozott; így Verbőczy életét, egy értekezést a poesisról (decz. 1808) és jegyzeteket az ión iskoláról sat. Szorgalmasan használta a collegium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyvek nem adattak ki, maga is gyűjtött, különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával, magyar munkákat. Elvégezvén 1809-ben collegiumi tanulmányait, Pestre jött fel törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett; mert miután Horvát Istvánnal, Vitkovicscsal és főleg Szemere Pállal szoros barátságot kötött, egyedül az irodalom lelkesítette; lemondott a hivatalbeli s tanári pályáról, mely utóbbira Debreczenbe meghivatott, és Álmosdra (Biharm.) vonult, hol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öcscseinek gondozása is elfoglalta; majd szerelme tette szívbeteggé, melyből kora lemondással gyógyult ki. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmárm.) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, Döbrenteyvel és kétszer utazott Péczélre Szemeréhez, 1814-ben Kazinczyval, és 1815-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte. Figyelmet keltett a Mondolatra való Felelet, melyet Szemerével együtt dolgozott ki (1815). K. ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kiválólag az irodalmi kritika s aesthetika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait, Kis Jánost és Berzsenyit. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett Kisfaludy Károlylyal és az Aurora-körrel is; különösen Bártfay, Helmeczy, Toldy, Bajza, Vörösmarty s Fenyéryvel haláláig őszinte szeretet fűzte össze. Pesten tartózkodása alatt Szemere Pállal 1826-ban megindította az Élet és Literatura cz. folyóiratot. 1827. jan. hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, hol elhalt öcscse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az 1829. tisztújításkor főispánja, báró Vay Miklós őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. (A m. tudom. akadémia igazgatósága Pozsonyban 1830. nov. 17. a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagjának nevezte ki.) Nagy Károly tiszti főügyészszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői daczára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év nov. 6. pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban decz. 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és izenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tünt ki először és nem sokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi szinvonalra; tőle tanulták ezt el a 30-as és 40-es évek szónokai: Deák, Kossuth, Eötvös és Szemere Bertalan. Mint politikus a reformok híve volt; küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, mikor megyéjében a maradiak kerültek felszinre. Bucsú beszédével Pozsonyban 1835. febr. 9. annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést és Kossuth e napról gyászkereben küldte szét Országgyűlési Tudósításait. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet és ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. nov. 12. a Kisfaludy-Társaság alapító-tagja lett. Utolsó nagy műve, Wesselényi védelme, melyet barátja hűtlenségi pörében készített, e nagyszabású, valóban classikus politikai vádirat, kimerítette erejét, bélgyulladásba esett és 1838. aug. 24. Csekén (Szatmárm.) meghalt. A m. tudom. akadémiában b. Eötvös József tartott fölötte emlékbeszédet. 1890. aug. 8., K. születésének százados évfordulóján Szathmár-Németiben Gyulai Pál a m. t. akadémia képviseletében mondott emlékbeszédet. A csekei temetőben rokonai s tisztelői emléket állítottak sírja felett, melyet 1856. május 18. ünnepélyesen lepleztek le; mellszobrát 1860-ban Szatmárt. Kölcsey-egyesület alakult Aradon 1881-ben és Nagy-Károlyban 1898-ban.
Költeményei, kritikái, elbeszélései, történeti s aesthetikai czikkei és beszédei a következő folyóirakban, évkönyvekben és hirlapokban jelentek meg: Erdélyi Muzeum (I. 1814. A kedvesnek sírja, Szent Demeter aug. 13. 1811. költemény; IV. 1814. Kivánság, Álmosd, jún. 18. 1812. költ.; V. 1816. A phantasiához, Sző-Demeter, aug. 11. 1811. költ.); Magyar Dámák Kalendáriuma (1815. Róza, ballada, Jennyhez, költ., Kazinczy első sonettjére sonett); Tudományos Gyűjtemény (1817. II. Kis János versei, III. Csokonai munkáinak kritikai megitéltetések 1815, VII. Berzsenyi Dániel versei, erre Berzsenyi észrevételei u. ott, 1825. IX., 1828. I. Az állati magnetismus nyomai a régiségben); Szépliteraturai Ajándék (1821. költemények); Zsebkönyv (1822-re A váró leány, ehhez zenemelléklet b. Podmaniczky Lajostól); Aurora (1822-1826. költ.): Aspasia (1824. költ.); Élet és Literatura (1826. Előbeszéd, Iskola és világ, Nemzeti hagyományok, Cselkövi névvel, Körner Zrinyijéről, Szemere sonettjeiről, Az Iliaszi pör, Kritika és antikritika, 1827. Költés és képző-művészség, A komikumról. Szónoklat, Töredékek, 1829. Jegyzetek a kritikáról és poesisről, Csokonai két dala átdolgozva. «Huba» ossiáni költeményről); Felsőmagyarországi Minerva (1826. 9. Homer Iliászának első éneke); Urania (1828. költemények); Koszorú (1828. költemények); Kritikai Lapok (I. 1831. Jegyzetek a Kazinczy által fordított pindarusi ódára, könyvkivonatok, II. 1833. Kritika); M. tud. társaság Évkönyve (I. 1831-32. Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett, III. 1. rész 1834-36. Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett); Estike (Kolozsvár, 1833. III. költ.) Muzárion (1833. Magyar); Athenaeum (1837. I. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, A gyilkos anya, alperesi védelem, Férj ölő, törvényszéki beszéd, II. Czelesztina, szónoklat, 1838. Vázlatok a két magyar haza egyesülése s Magyarországnak a részekhez való joga felett; 1838. ápr. 12. Kölcseynek honorariumul tíz aranyat az az 47 frtot fizetett Toldy F. a szerkesztő); Társalkodó (1837); Parthenon (III. 1837. A pataki ifjak társaságának! Pozsony, szept. 7. 1834.); Emlény (1837. A vadászlak, elb., 1838. A kárpáti kincstár elb. Németül: Iris, Ofen, 1840); Budapesti Árvizkönyv (II. 1839. Az ifjú, b. Palocsay Tivadar után költ.).
Munkái:
1. Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon urnak. Pest, 1815. (Szemere Pállal együtt. Somogyi Gedeonnak erre válasza az Értekezés a magyar verselés módjáról cz. munkájában. Veszprém, 1819. sz. munkájában jelent meg. Felelet a Mondolatra. Kiadta Balassa József. Bpest, 1898. Somogyi Gedeon válaszával. Heinrich Gusztáv, Régi Magyar Könyvtár XI.)
2. Kölcsey Ferencz munkái. Kiadta Szemere Pál I. kötet. Versek. Pest, 1832. (Több nem jelent meg.)
3. Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerkesztik b. Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál. U. ott, 1840-48. Hat kötet. (I. 1840. Versek. II. 1840. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III. 1842. Philosophiai, nyelvészeti és vegyes dolgozatok. V. 1844. Vegyes dolgozatok. VI. 1848. Országgyűlési és megyei beszédek.)
4. Kölcsei Kölcsey Ferencz naplója 1832-1833. Bpest, 1848. Dobrossinál. (A m. n. múzeum példányára írt jegyzet szerint: készült 1847-48-ban egy földalatti titkos nyomdában censura nélkül. Ism. Figyelő 1874. 6., 7. sz. Vajda Viktor).
5. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Második bővített kiadás Toldy Ferencz által. Pest, 1859-61. Nyolcz kötet. (I. 1859. Kölcsey Ferencz élete. Versek, arczkép. II. 1859. Elbeszélések. Műfordítások. Vegyes beszédek. III., IV. 1860. Nyelv, irodalom, széptan. V. 1860. Philosophia és historia. VI. 1861. Törvényszéki és politikai beszédek. Országgyűlési üzenetek. VII. 1861. Országgyűlési napló 1832-33. VIII. 1861. B. Wesselényi Miklós védelme. Levelek: Kállay Ferenczhez 9, Szemere Pálhoz 5, Döbrentey Gáborhoz 10, Helmeczy Mihályhoz 2, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Bártfay Lászlóhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1; Önpanaszok, kilencz töredék).
6. Országgyűlési és megyei beszédek. Ugyanott, 1861.
7. K. versei. Toldy Ferencz által. Ugyanott, 1863. arczk. (M. Remekírók. Gyémántkiadás 8. 5. kiadás 1889.)
8. K. válogatott munkái. U. ott, 1872. (Kis Nemzeti Muzeum 19. Versek. Az elbeszélések közül. Vegyes beszédek. Országgyülési beszédek Philosophia és historia).
9. K. országgyűlési naplója és Wesselényi védelme. Új kiadás. Bpest, 1874. (A. M. Nemzet Családi Könytára 123-126. U. ott, 1886.)
10. K. válogatott prózai munkái. U. ott, 1874. (Elbeszélések. Beszédek. Vegyes. M. Nemzet Cs. K. LII. U. ott, 1887)
11. K. elbeszélései. U. ott, 1875. (Olcsó Könyvtár 3.).
12. K. szónoki művei. U. ott, 1875. (Olcsó K. 17).
13. K. hymnusa magyarul és németül. U. ott, 1877. (Vörösmarty M. Szózatával);
14. Körner Zrinyijéről birálat. Bpest, 1879. (Körner Tivadar, Zrinyi, Szomorujáték, ford. Szemere Pál. Olcsó Könyvtár 64. Függelékül.)
15. K. versei. 5. kiadás. U. ott, 1880. (Olcsó K. 95.)
16. K. Országgyülési naplója. U. ott, 1883. (Olcsó K. 166.)
17 Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Harmadik bővített kiadás. Bpest, 1886-1887. Tiz kötet. arczk. (I. K. élete Toldy Ferencztől. Versei. Műfordítások. II. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III., IV. Nyelv. Irodalom. Széptan. V. Philosophia és historia, VI. Törvényszéki és politikai beszédek, Országgyülési izenetek és megyei iratok. VIII. Országgyülési napló 1832-1833. VIII. 1887. B. Wesselényi Miklós védelme. IX., X. Levelek: Kazinczy Ferenczhez 48, Budeskutyné Draveczky Juliához 1, Szemere Pálhoz 110, Kállay Ferenczhez 10, Döbrentei Gáborhoz 13, Helmeczy Mihályhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Szemere Pálnéhoz 4, báró Wesselényi Miklóshoz 19, Mándy Péterhez 2, Szalay Lászlóhoz 1, Szathmáry Király Lászlóhoz 1, Kossuth Lajoshoz 1, Ormos Lászlóhoz 2, Önpanaszok. Pótlékok: Szerződés K. és Hartleben között, Emléksorok, Az erdélyi ifjuság levele a magyarhoni országgyülési ifjusághoz. Utóirat. Ism. Budapesti Szemle LI, LVII.)
18. Parainesis. Győr, 1888. (Egyetemes Könyvtár 6. Nagy-Kanizsa, 1896., Parainesis és egyéb szónoki művek. Budapest, 1896.)
19. Beszédek. Győr, 1892. (Egyetemes K. 42.)
20. K. versei U. ott, 1892. (Egyetemes K. 48., 49.)
Levelei Kazinczy Ferenczhez, Debrecen 1808. máj. 19., jún. 25., aug. 9., 31., nov. 12., decz. 7., 1809. jan. 31., márcz. 29., ápr. 19., máj. 9., jún. 3., 23., aug. 23., decz. 8., 1810. márcz. 9., máj. 6., 1811. ápr. 23. (Kazinczy Ferencz Levelezése V-VIII.), K. és Kazinczy levelezése 1823. febr., ápr. (Élet és Literatura I. 1826.); Kállay Ferenczhez, Álmosd, 1813. november 14. (Ország-Világ 1885. 6. szám), K. és Döbrentey Gábor leveleik 1813-17. Kölcseyé, Álmods, 1813. szeptember 15., október 30., nov. 15., 1814. jan. 21., febr. 18., márcz. 22., 1815. márczius 6., máj. 3., Cseke, 1816. ápr. 2., máj. 11. (Élet és Literatura II. 1827.); Szemere Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú 1864.), 1825. máj. 18. (Vasárnapi Ujság 1871. 50. sz.), 1833. márcz. 20., ápr. 22. (Bud. Szemle XLIV. 1885.); Kende Zsigmondhoz, Pest, 1826. jún. 15., Pozsony, 1833. jún. 12. (Figyelő 1874. 10., 12. sz.); b. Wesselényi Miklóshoz, Nagy-Károly, 1831. decz. 3., Cseke, 1832. szept. 26. Pozsony, 1833. máj. 12., jún. 7., júl. 12., 18., Nagy-Károly, Pest, 1833. okt. 27., 1834. márcz. 12. Pozsony, jún. 26., 31., 1835. január 19., Cseke, 1836. okt. 1., 1838. jún. 24., júl. 6., 11. (Történeti Lapok I. 1874., 1., 2., 6., 12., 23., 36-38., II. 1875. 45. III. 1876. 28-30. szám), Cseke, 1836. szeptember 20., 1837. április 25. Nagy-Károly, nov. 30. (Igazmondó 1876. 30., 31. szám); Péchy Lászlóhoz, Cseke, 1835. márcz. 16. (Irodalomtört. Közlemények. 1897. és P. Napló 26. sz.), Borsodmegyéhez 1836. (Vasárnapi Ujság 1884. 52. sz.); Ormos Lászlóhoz, Cseke, 1837. jan. 24., decz. 29. (Figyelő III., IV. és Ország-Világ 1897. 14. sz. hasonmással); Vörös Antalhoz, Cseke, 1838. márcz. 25. (Vasárnapi Ujság 1890. 32. sz.)
Kiadatlan versei: Szatmári virágok és Károlyi György grófhoz 1829. ápr. 24. (Figyelő XXII. 1887. közli Eble Gábor.) K. Hymnusa örményül Gábrus Zachariástól (Armenia 1887. 170. 1.), zsidóul Bacher Simontól (Hebräische Dichtungen, Wien, 1894. II.)
Kéziratban levelei Horvát Istvánhoz, Álmosd, 1813. aug. 13., Kerekes Ferenczhez, N-Károly, 1836. aug. 27., Kossuth Lajoshoz, Cseke, 1837. ápr. 25. mellékelve Szatmármegye fölirata a katonai erővel elfogott ifjak ügyében, N-Károly, 1837. márcz. 6., Walter Lászlóhoz, Cseke, 1838. július 25. (a magyar nemzeti múzeumban.)
Szerkesztette és kiadta Szemere Pállal az Élet és Literatura cz. folyóiratot 1826-27-ben a két k. (I-X. rész) és ennek folytatását a Muzariont 1829-ben (Élet és Literatura III. és IV. k., XI-XXIX. rész) és új folyamát 1883-ban Pesten névtelenül.
Aczélmetszetű arczképe Einsle festménye után rajzolta a bécsi Ender, metszete Schwerdegeburth (Rajzolatok 1836. 87. sz., Aurora 1836. szerk. Bajza; Zilahy Károly, M. Koszorusok Albuma. Pest, 1863. és K. minden munkáiban. Olajfestésű életnagyságú arczképe Nagy-Károlyban Szatmármegye székházában. Mellszobra Ferenczytől 1846. és fehér carrarai márványból, 22 láb magas gránit oszlopon Szatmár főterén (1864. szeptember 25. lepleztetett le); ülő bronzszobra másfélszeres életnagyságban, 2 méter 20 cent. magas, Kallos Edétől. Nagy Károlyban 1897-ben lepleztetett le.)
Fenyéry Julius, Handbuch der ungrischen Poesie. Herausg. von Toldy. Pest u. Wien, 1828. II. 164-172. l.
M. tud. társaság Névkönyve 1832. 10., 1839. 163. l.
Közhasznú Esmeretek Tára. Pest, 1833. VII. 261. l.
Rajzolatok 1835. II. 49. sz. (K. arczképéről).
Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. I. 137., 140. l.
Oesterr. National-Encyclopaedie. Wien, 1835. III. 234. l.
Parthenon II. 1837.
Figyelmező 1838. 36. sz. (Nekr.)
Kállay Ferencz, K. gyermek- és ifjúkori életrajza s nehány eredeti levele; jegyzetekkel kiadta. Pest, (1839. Kézirata a m. m. múzeumban. Ism. Figyelmező 28., 29. szám Toldy F.)
M. Tudós-Társaság Évkönyvei I. kötet. 1836-38. Buda, 1840. IV. (Szemere Bertalan).
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. I. kötet 1836-40. Pest, 1841. IX., X. I. XXX. kötet (Zichy Antal pohárköszöntője K. emlékére az 1896. febr. 9. diszlakomán).
Pesti Divatlap 1846. 32. sz. (K.-szobor rajz).
Országgyülési Emlék. Bpest, 1848. (Obernyik, K. házi körében).
Meyer J., Das grosse Coversations-Lexikon IV. 280. l.
Nouvelle Biogr. Générale. Paris, 1850. XXVIII. 4. l.
Csengery Antal, Szónokok és Statusférfiak. Pest, 1851. (Pap Endre).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 116. l.
Divatcsarnok 1853. 51. sz. (Fáy András).
Pesti Napló 1853. 1057., 1058. sz., 1856. 296. sz. (Kende Kanut, K. emlékoszlopának leleplezése Csekén), 1862. 240. sz. (Jámbor Pál), 1861. 228. sz. (Gyene K. beszéde), 1885. 107., 319. szám (Jancsó Benedek, K. viszonya Kossuthhoz). 1890. 217. sz.; 1891. 99. sz. (Kelemen B., K. barátsága Szemere Pállal), 180. sz. K. kritikai föllépte, 1897. 94. sz. (Hevesi Sándor. A kritika joga).
Magyarország és Erdély képeken 1853. II. öt rajzzal. (Kende K. és Vahot I.)
Kertbeny, K. M., Album hundert ungrischer Dichter. Dresden u. Pest, 1854. 84., 22., 505. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar írók, I. 262. l.
M. Néplap 1856. 1. sz. arczk. (Vaot I.)
Toldy Ferencz. M. Költészet Kézikönyve. Pest, 1857. II. 471-502. l., M. Nemzeti Irodalom Története és Összegyüjtött Munkái IV.
Müller és Vahot Nagy Képes Naptára 1857., öt rajzzal.
Nemzeti Képes Naptár 1857. 105. l.
Mátyás Diák Könyvesháza 1857. II. 63. arczk.
Nővilág 1857. 49. sz. arczk.
Magyar Irók arczképei és életrajzai. Pest, 1858. 79. l. arczk.
Vasárnapi Ujság 1858. 26. sz. (Kiss Áron, K. emlékünnepe), 1860. 38. sz. arczk. (Szathmáry K.), 1870. 1., 2. sz. (K. levelei), 1890, 32., 33.), 1897. 14. (Váczy J.), 15. sz. (Vayk.) arczk. és szoborrajza.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 435. l.
Országos Nagy Képes Naptár 1861. (K. emlékoszlopa leleplezése).
Sárospataki Füzetek 1862. 131-133. sz. (K-ünnepély Szatmárt).
Lisznyai-Album 1863. (Zilahy Károly, K. és Bajza).
Zilahy Károly. M. Koszorúsok Albuma. Pest, 1863. aczélm. arczk.
Tárogató 1864. 25-26. sz.
Freguss Ágost, Kölcsey-szobor ünnepén mondott beszéd. Szatmár, 1864.
Egyetemes Magyar Encyclopaedia X. 162. I.
Greguss Ágost Tanulmányai. Pest, 1872. I.
Vutkovich Sándor, Magyar Írók Albuma. Pozsony, 1873. 106. l.
Athenaeum 1874. 13. sz. (Vajda Viktor, K. kedvencz parkja), 15. sz. (K. és Deák első találkozása).
Történeti Lapok I. 1874. 9. sz. (Kölcsey Antonina levelei b. Wesselényi Miklóshoz).
Figyelő I. 1875. II-IV. (K. levelezése Ormos Lászlóval, Ferenczy József, K. műveihez), V-X., XII., XV., XVII-XIX. (Váczy János), XX., XXII. (K. kiadatlan költ.)
Vajda Viktor, Kölcsey élete. Bpest, 1875. és K. mint moralista. Kecskemét, 1896.
Tört és Rég. Értesítő. Temesvár, 1876. (Ormos Zs., Visszaemlékezés).
Fővárosi Lapok 1878. 55. sz. (K. kézirata és ismeretlen költ.), 1880. 54. sz. (Karacs T., K. Fáynál), 1884. 249. sz. (Jancsó B., K. szerelme), 1885. 93. sz., 1887. 216 (Széchy K.), 1889. 160., 161. sz. (Váczy János, K. halála s az ekkor támadt plemia), 172. sz. (K. reminiscentiák), 1890. 219. sz. (K. szül. százados évfordulója), 1897. 95. sz. (Kardos Albert, K. és Debreczen).
Flegler Sándor, Kölcsey Ferencz. Ford. ifj. Szinnyei József. Bpest, 1878. (Olcsó K. 49.)
Koszorú 1879. (Ferenczy József).
Obernyik Károly munkái. Bpest, 1879. IV. (K. házi körében).
Kölcsey-Egyesület Évkönyve 1881-84. Arad. Szerk. Márki Sándor.
Endrédi Sándor, Kölcsey Ferencz, Pozsony, 1883. (M. Helikon I. osztály 1. kötet 73-96. l. arczk. emlékszobra, síremléke rajzával).
Pesti Hirlap 1883. 188. sz.
Egyetemes Philologiai Közlöny 1883-1897. (Szegedy Rezső, K. aesthetikai dolgozatai).
Délmagyarországi Lapok 1883. 278. (Löwy Mklós, K. és Kisfaludy Károly).
Budapesti Hirlap 1884. 285. sz. (Jancsó Benedek, K. és az akadémia), 1885. 115. sz., 1888. 88. sz. (Pap Endre, K.-szobra), 1897. 94. sz. (Vezérczikk).
Aradi Hirlap 1884. 236. sz. (Jancsó B., K. mint vallásbölcselő).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Budap. Szemle XLIV. 1885. (K. önéletrajza, Szemere Pálhoz írt levelei).
Jancsó Benedek K. élete és munkái. Budapest, 1885. (Nemzeti Könyvtár XXXVIII.)
Századok 1885. 677. l.
Ország-Világ 1885. 17. sz., 1890. 33. sz. arczk.
Magyar Könyv-Szemle 1885. 15. l. (K. végrendeleti 1158 kötet nyomtatvány hagyatéka a Nemzeti Múzeumnak) 1896. 102. l.
Arad és Vidéke 1885. 295. sz.
Magyar Könyvészet 1886-88., 1890. 1892., 1894-97.
Paedagogiai Encyclopaedia. Budapest, 1886. 538. l. (Verédy Károly).
Harmonia 1836. 21. sz.
Nagy Károly és Vidéke 1887. 30. sz. (Éble, A nagy-károlyi K.-szoba). 1898. 12., 13. sz. (Holczinger Imre, K. miért és hogyan lett íróvá).
Erdélyi Muzeum IV. 1887. (Széchy Károly, K. és az akadémia titkársága).
Nemes 1887. 53. sz. (Széchy K.)
Szilágy 1888. 6. sz. (Petri Mór).
Máramaros 1889. 15. sz. (K. sírjánál).
Nagyváradi Hirlap 1890. 41-43. sz.
Egyetértés 1890. 217., 218. sz. (K. százados ünnepe), 1896. 95. sz.
Szatmármegyei Közlöny 1890. 32. sz. (K. ünnepély), 1897. 7. sz. (K. a megyénél).
A Hét 1890. 32. sz. (Bodnár Zs.)
Akadémiai Értesitő 1890. (Gyulai Pál emlékbeszéde Szatmárt).
Kiszlingstein Könyvészete.
Katholikus Szemle 1890. 533., 534., 539. l. (Takáts Sándor).
M. Salon 1890. (Nagy László),
M. Szemle 1890. 31. sz. (Kaposi József).
Székesfehérvári állami főreáliskola Értesítője 1891. (Wolf Béla itélete Csokonairól), 1897. (Kelemen Béla).
Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891., 1899.
Beöthy Zsolt. Nemzeti Irodalomtörténetírás ismertetése II. és Képes Irodalomtörténet II. arczk., szülőháza, emlékoszlopa Szatmárt, síremléke és kézirata hasonmása. (Kelemen Béla).
Debrecen 1893. 140. sz. (Bölöni László, K. édes anyja).
Kazinczy Ferenc Levelezése. Pest. 1893-98. IV-VIII.
Délmagyarországi Közlöny 1893. 52. sz. (Barabás Ábel, K. szónoki műveiről, 1894. 285-87. sz. K. érzelemvilága).
Pallas Nagy Lexikona X. (Négyesy László).
Őrálló 1894. (Gulyás István).
Corvina 1896. 15., 19. sz.
Zombori Márk, K. mint kritikus. Székesfejérvár, 1896.
M. Paedagogia 1896. (K. paedagogiai nézetei).
M. Nyelvőr 1896. (K. használta védleni ige.)
Kolozsvár 1897. 14. sz. (K., P. I. védelmére irott beszéde és az orvosi tudomány).
Széchy Károly, Kisebb tanulmányok. Bpest, 1897.
Esti Ujság 1897. 79. sz. (Lugossy költeménye K. halálára és a censura.)
Nagybánya és vidéke 1898. 8. sz. (K.-egyesület.)