r. kath. lelkész, szül. 1867. márcz. 15. Tatában (Komáromm.), hol atyja Koszovits Bálint bognármester volt; középiskolai tanulmányait a piaristák tatai s a benczések győri főgymnasiumában végezte mint a győri egyházmegye papnövendéke 1886-ban; (Koszovits családi nevét 1885-ben változtatta Kőhalmira); a theologiát a győri hittudományi lyceumban 1890-ig hallgatta. 1890. júl. 6. áldozópappá szenteltetett föl. Segédlelkész volt Tatában, Győr-Nádorvárosban és 1891-től Csornán (Sopronmegye). 1897. szept. 1. a győri egyházmegye kötelékéből kilépett és a csorna-premontrei kanonokrendbe lépett át.
Mint növendékpap a győri seminarium irodalmi egyesületében élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki s czikkei az iskola Reménysugár cz. közlönyében jelentek meg. Eközben írt a Tatatóvárosi Hiradóba, a Tatatóváros és Vidékébe 1883-91), Komárom és Vidékébe, Komárommegyei Közlönybe (1884-86), a Győri Közlönybe (1885-1887), a Sopronba (1891-92), a Rábaközbe (1892), a M. Szemlébe, a Világtükrébe (1890); munkatársa volt a Dvorzsák szerkesztésében megjelent Lelkészek Idézettára cz. munkának; a Religióban (1892) mutatványokat közölt a komáromi Czimer György hátrahagyott irataiból.
Alapította és szerkesztette a Csorna-Kapuvár és Vidéke cz. társadalmi hetilapot 1892-ben Csornán, melyet 1895-től, megszerezvén a Rábaköz cz. kapuvári lap tulajdonjogát is, Rábaközi Hirlap cz. szerkesztett 1897. augusztus 29-ig. (Irt e lapba vezérczikkeket, társadalmi közleményeket, tárczákat és költeményeket; élénk tollharczot folytatott a De La Salle János által alapított iskolatestvérek kongregációjának Csornára való behozatalakor 1890-ben.) Levelezője több fővárosi lapnak.
Álnevei és jegyei: Albán, Botond, Zászlós, Balogh Géza, Gaálszéchy Ervin, Nagylaky Gerő, Székely Gyula, Turobán, ***, kmb., x. y. z.
Századunk Névváltoztatásai. Budapest, 1895. 137. l.
Schematismus Jaurinensis 1896. és önéletrajzi adatok.