róm. kath. plébános, szül. 1845. szept. 9. Hódmezővásárhelyen (Csongrádm.); itt végezte a gymnasium öt osztályát, a VI. és VII. Budapesten, a VIII. mint növendékpap Nagyszombatban, a theologiát Esztergomban. 1869. július 25-én fölszenteltetett. Segédlelkész volt Nagy-Megyeren (Komáromm.), 1871-től Kőhidgyarmaton; 1881-ben tölgyesi-, majd helembai helyettes plébános lett, de a javadalomról lemondva, 1882-ben ismét elfoglalta régi helyét. 1892. ápr. 1. óta marczali (Nógrádm.) plébános.
Czikkei közül említendők Bene István Koszorujában (1863. A megőrzött szerelem), a Kath. Néplapban (Bánffy Lukács), a Pesti Hirnökben (Természet és egély), az Istvánbácsi Napárban (Legfőbb kincs, ezen beszélyt valaki a szerző tudtán kívül 1890-ben közölte Ave Maria cz. a M. Állam, Szépirodalmi Kert cz. mellékletében, 1870. Nyugtalan a mi szivünk, mig Istenben meg nem nyugszik.)
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 266. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii, 1894. 708. l.