Kozma Mihály (kézdi-szentléleki),
unitárius esperes-lelkész, szül. 1723. aug. 6. (Kénosi szerint július 5.) Thoroczkó-Szentgyörgyön; a család 1646-ban nyert nemességet és a protestánsok üldöztetése következtében költözött Erdélybe); tanulmányait a szülői házon kívül a tordai s 1743-tól a kolozsvári gymnasiumba végezte s 1751-ben nyárád-szentlászlói pap és később egyházkerületi jegyző lett; innét 1771. jan. 14-én Szent-Gericzére léptették elő; egyházi tanácsos, főjegyző és esperes lett. Az 1774. hévizi zsinaton elnök volt. Meghalt 1798. szeptember 8. Szent-Gericzén.
Egyházi dolgozata a M. Musában (1787. XXXVI. sz. Könyörgés II. József életeért az untárius gyülekezetben Tordán).
Munkája: Temetési alapigék. Az ó- és uj testamentomból összeszedegette...Bővítette és sajtó alá rendezte Kozma Ferencz, Kolozsvár, 1875. (K. M. életrajzával).
Kéziratban: a Szent-Ábrahámi Lombard Mihály által írt és kiadott: Somma universae theologiae Christianae secundum unitarios, magyar fordítása; a Kénosi-Uzoni-féle, Unitárius egyház történetének (ennek másolata az előbbeni kézirattal együtt a kolozsvári unitárius főiskola könyvtárában) 1798-ig folytatója, melyből ő maga latinul három kötetet írt, fiai folytatták két kötetben. Egyházi beszédei 12 kötetben és Hálaadó könyörgések, Szent-Gericze 1773 egy kötetben maradtak hátra; utóbbiak ma is használatban vannak. Versei: Bizonyos időkre, nevezetes alkalmatosságokra való magyar és deák köszöntő versek és énekek. Szent-Gericzén, 1771.
Kozma Mihály, Temetési alapigék. Kolozsvár, 1875.
Századok 1892. 300. l.
Magyar Könyv-Szemle 1896. 171. l.