theologiai doktor és tanár, szül. 1868. márcz. 1. Tapolczán (Zalam.); a gymnasiumot Veszprémben végezte 1886-ban és a veszprémi egyházmegyébe vétetett fel papnövendéknek; 1886-87-ben Veszprémben hallgatta a theologiát. 1887-ben a budapesti központi papnevelőbe küldetett az egyetemi tanfolyamra s négy év mulva letette az első szigorlatot a szentirási tudományokból és a keleti nyelvekből. 1891. jún. 29. szentelték föl miséspapnak és Felső-Örsre (Zalam.) küldetett káplánnak, honnét 1892. febr. 28. Veszprémbe helyezték át a papnevelőbe tanulmányi felügyelőnek és helyettes theologiai tanárnak, 1894-ben theologiai doktorrá avatták és azóta rendes theologiai tanár a veszprémi püspöki lyceumben.
Munkái:
1. A tizenkét apostol tanitása. Hittudori értekezés. Veszprém, 1894.
2. A hithirdetőkről és a babonáról. U. ott, 1898. (Felolvasás.)
1894-től a Veszprémi Hirlapnak főszerkesztője, főmunkatársa és helyettes szerkesztője volt; legutóbb pedig a lapnak felelős szerkesztője. (Politikai s társadalmi czikkeket és elbeszéléseket írt a lapba.)
Schematismus Weszprimiensis 1897. és önéletrajzi adatok.