Kozics László (nemes-podhragyai),
nyug. cs. és kir. kapitány, K. István megyei táblabiró és Dorfmeister Katalin fia, szül. 1833 végén; tanulmányait szülővárosában és a székesfejérvári czisztercziek convictusában végezte. Később a hadseregbe lépett és a 19. sorezredben előbb hadapród, a solferinoi csatában már mint főhadnagy, a custozzaiban pedig mint kapitány vett részt. A 60-as évek végén, húsz évi szolgálat után nyugdíjaztatását kérte. 1873-74-ben Győrött mint magánhallagó jogi tanulmányokat végzett és letette a bírói államvizsgát. Győr városa törvényhatósági bizottsága megválasztotta főszámvevőnek, utóbb tanácsosnak és polgármester-helyettesnek és ezen minőségben 12 évig szolgált.
Czikkei a Győri Közlönyben névtelenül vagy jegygyel (utazási s néprajzi czikkek: Hazatérés Olaszhonból, Nyári levelek; majd közigazgatási dolgokról, a Szegényügyről sat. írt); a Hadtörténelmi Közleményekben (1890. Nagy Lajos nápolyi hadjárata, 1891. Egy magyar gyalogezred szereplése Lothringeni Károly sziléziai hadjáratában, Győr-vár 1594-től 1598-ig), a Kath. Szemlében (1893. II. Endre keresztes hadjárata, 1894. A naptestről, 1896. A napfoltokról, 1897. Hulló csillagok, tűzgolyók és menykövek.)
Munkája: Sziv ömledezések, melyeket mélt. és ft. Dresmitzer József úrnak, midőn papságának 50. évi áldozatát a nagyécsi templomban megujítaná 1842. Kis-Boldogasszony napján, ajánlanak háladatos rokonai. Győr. cz. költeményt, mely neki tulajdoníttatik, Nogall János nagyváradi nagyprépost, akkor K. házi tanítója írta s K. csak szavalta.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 427.
Petrik Bibliogr. és önéletrajzi adatok.