ev. ref. theologiai hallgató, K. Károly és Szabó Petronella fia, szül. 1873. ápr. 7. Nagy-Létán (Biharm.), honnét szülei a közelfekvő Konyárra költöztek, hol szintén kereskedést nyitottak. A gymnasiumot a debreczeni collegiumban járta s korán kezdett a költészettel foglalkozni; már iskolai jutalmat is nyert egyik versével, midőn az V. osztály végzése után egy kegyeletes mozgalom élére állva, kivitte, hogy a Konyár határában a debreczeni csatában elesettek emlékére márvány emléket állítottak és leleplezésekor A megpihent honvédek emlékkövénél cz. költeményét szavalta. A VII. osztályban alelnöke lett a gymnasiumi önképzőkörnek. Az 1893. decz. 5. Csokonai-ünnepélyen Szerelem halottja cz. költői elbeszélése nagyobb pályadíjat nyert és az ő alkalmai ódáját szavalták. 1894-ben szerkesztette a Heti Közlöny cz. főiskolai lapot. 1894. jan. szakított a jogi pályával és a theologiára lépett. De atyja bukása annyira megzavarta, hogy a theologiai pályát sem folytatta s Puszta-Monostoron Thassy Géza volt országgyűlési képviselőnél, majd Vukovárott (Szerémm.) nevelősködött. 1896. jún. visszament Debreczenbe s ott a Debreczen cz. lapnak bel-, majd főmunkatársa lett. 1897. aug. 28. jött Budapestre, hol ismét a theologiai pályát kezdette meg. Jelenleg a theol. önképzőkör főjegyzője.
Első lyrai költeménye Rideg nyomok cz. a Debreczenben (1890) jelent meg; Petőfi emlékének cz. pályanyertes ódája a Népzászlójában (1891), többi költeményei szintén a Debreczenben és a debreczeni Thaliában (1896), melynek Ripacs rovatának lett poétája; írt még verseket 1890-89-ig a többi debreczeni lapokba, az Egri Hiradóba (1894) a Tolnamegyei Közlöny (1898) és a Vidéki költők Albumában (Kassa, 1896.)
Álnevei s jegye: Prizma, Ácsi, Lauratus és K. K. (a debreczeni lapokban.)
Önéletrajzi adatok.