theologiai doktor, veszprémi püspök, a magyar királyné kanczllárja, született 1820. okt. 21-én Bánok-Szent-Györgyön (Zalam.), hol atyja K. Antal gazdatiszt volt az Eszterházy herczegi uradalmában; a gymnasium öt osztályát Nagy-Kanizsán, a VI. Varasdon, hogy a horvát nyelvben is jártasságot szerezzen, végezte; a bölcseleti tanfolyamot Pécsen hallgatta 1835-36-ban; innét a veszprémi papnevelőbe vétetett fel; 1837-1841-ig itt és bécsi Pázmáneumban végezte hittani tanulmányait, melyeknek tökélyesbítése végett a presbyteriumban is elküldetett, honnét theologiai oklevéllel tért vissza. 1844-ben áldozópappá szenteltetett és Csehiba ment segédlelkésznek; de még azon évben tanulmányi felügyelő lett a pesti központi papnevelőben; egyszersmind mint helyettes tanár az egyetem hittani karában 1850-ig működött. Püspöke Ranolder János szentszéki jegyzőnek és titkárnak hívta maga mellé. 1851-ben szentszéki ülnök, 1854. a püspöki iroda igazgatója s oldalkanonok, 1857-ben pápai főesperes, 1858. a szent Péterről czímzett bodrog-monostori apát, 1866. sümegi főesperes, 1867-ben a királyi tábla praelátusa lett; ezért lakását Pestre tette át, hogy mint az országos törvényszék birája működhessék. 1869. jan. 26. a király pécsi püspökké nevezte ki és székét aug. 25. foglalta el. 1870-ben a vatikáni zsinatban ő is részt vett és az ellenzékhez tartozott. Pécsi püspöksége idejében nyolcz év alatt jótékonyságának áldozatai 200 ezer forintra rugtak; többek közt ő szervezte s emelte mai állapotába a pécsi tanítóképzőt és joglyceumot saját költségén. Pécs városa tiszteletbeli polgárának választotta. Legfényesebb sikert aratta egyházi beszédeivel; papjait az irodalmi foglalkozásra buzdította (Brüsztle, Haragó, Szeredy sat.); s pénzzel is segítette őket. 1877. máj. 6. a veszprémi püspöki székbe helyeztetett át. 1874-ben a királyi valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki s 1885-ben a vaskorona-rend első osztályú jelvényét adományozta neki. Az idegbajban szenvedő püspök ritkán hagyta el residentiáját; azonban jótékony adakozásait itt is folytatta: Munkácsynak Krisztus Pilátus előtt képének megvásárlására 1000 frtot írt alá; Szoldatits Ferencz művész hazánkfiát több izben elhozatta Rómából és számára műtermet rendezett be nyaralójában. Meghalt 1887. jún. 28. Veszprémben.
A Religiónak szorgalmas munkatársa volt.
Munkái:
1. Korkérdések. 1. füzet. A pápa világi fejedelemsége. Pest, 1850.
2. Főpásztori körlevél. A bőjtnek idejére a vallásos nevelésről. Pécs, 1874.
3. Főpásztori körlevél, melyben egyházmegy papsága- és hiveitől bucsút veszen. U. ott, 1877.
4. Egyházi beszéd püspöki székének elfoglalásakor. Bpest, 1877.
5. Főpásztori körlevél, melyben a korunk hitetlenségéből származott bajokról értekezik. Veszprém, 1879.
6. Főpásztori körlevél, mely által a szent atyának egyetemes jubileumát hirdető apostoli irata a lelkészkedő papsággal közöltetik és a teendők iránt utasíttatik. U. ott, 1879.
7. Főpásztori körlevél, mely a bűn titkát fejtegeti. U. ott, 1880.
Arczképe: kőnyomat Elischertől.
Danielik, M. Irók II. 164. l.
Budapesti Közlöny 1869. 48. sz.
Bokor Ferencz, Kovács Zsigmond-Album, Pécs, 1869.
Vasárnapi Ujság 1877. 29. sz. arczk., 1887. 27. sz. arczk.
1887: Zalai Közlöny 27., 28. sz., Ország-Világ 28. sz. arczk., Egyetértés 179. sz., Pesti Hirlap 177. sz., P. Napló 178. sz., Nemzet 178. sz., Egri Népujság 27. sz., Főv. Lapok 181. sz. (Ágai A.)
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor. Strigonii, 1887. 438. l.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.