ev. ref. lelkész, szül. 1810. jún. 19-én Deésen (Szolnok-Dobokam.) polgári szülőktől; tanulmányait a helybeli ev. ref. iskolában kezdette s itt Mentovich Ferencz és Fekete Mihály tanulótársaival Zsenge cz. lapot is szerkesztett. A bölcseleti s theologiai tanfolyamot Kolozsvárt az ev. ref. collegiumban elvégezvén, Budapestre s Bécsbe ment tanulmányi gyarapítása végett; utóbbi helyen huzamosabb ideig tartózkodott; azután Éjszak-Németországba vette útját és 1845-ben Berlinben a természettudományok hallgatása mellett a nevelésügy tanulmányozására fordítá idejét, miben a hires Diesterweg segítette elő, kinek előadásait hallgatta s ki a magyarok iránt nagy előszeretettel viseltetett. Hazajövetele után a deési ev. ref. iskola (particula) tanítója, később igazgatója lett és az oktatási rendszert itt teljesen új alapon reális irányúvá alakította át. 1848-ban nemzetőr lett és a mozgalmakban élénk részt vett; a bekövetkezhető szomorú eseményektől befolyásos emberek mentették meg. Az ostromállapot megszüntével folytatta működését. Az 1867. kiegyezés után a közjogi ellenzékhez csatlakozott és midőn ez a párt került kormányra, a közéletben is nagyobb tér nyilt számára. A deési takarékpénztárnak 15 évig vezérigazgatója, a szamosvölgyi vasúttársaságnak, az iskolaszéknek és a gazdasági egyesületnek alelnöke, aligazgatója lőn. Közreműködött arra, hogy Deésen nyomda állíttassék fel, mely Bánffy Dezső báró főispán segélyével 1876-ban Bánffy és Kovács czég alatt létesült is. Érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet kapta. Az egyházmegyének négy ízben megválasztott közügyigazgatója volt és mint a megyei közigazgatási bizottságnak tagja tíz évig működött. Takarékosságával 60,000 ftnyi vagyont szerzett, melynek nagy részét jótékony czélokra hagyta; többek közt az erdélyi múzeum-egyletnek 1000 frtot, melynek kamatai egy ballada-pályaműre fordítandók. Meghalt 1893. szept. 24. Deésen kolerában.
Czikkei az erdélyi lapokban, különösen a Szolnok-Dobokában jelentek meg.
Munkái:
1. Egyházi beszédek. Kolozsvár, 1852.
2. Gyakorlati magyar nyelvtan a németek számára, a magyar nyelv szelleme szerint párhuzamban a német nyelv sajátságaival. I. Alaktan. U. ott, 1856.
3. A pályáját megfutott keresztény. Emlékbeszéd Telegdi Róth Pál felett. U. ott, 1861.
4. Az erős férfiú. Emlékbeszéd orvos Tokai Pál fölött. Szamosujvár, 1868.
5. Emlékbeszéd ifj. Róth Pál fölött. Deés, 1882.
6. Visszemlékezések 1830-1850. U. ott, 1887. (A Pesti Naplóban 281. sz. Prielle Korneliáról. Lendvaynéról, báró Kemény Zsigmondról és Deák Ferenczről.)
Álneve s jegyei: Kátó, cs. y. és xxx (az erdélyi lapokban és a Szolnok-Dobokában).
Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk.
Petrik Bibliogr.
Erdélyi írók és művészek Almanachja. Bpest-Kolozsvár, 1892. 70. l. arczk.
Szolnok-Doboka 1893. 40. sz.
Fővárosi Lapok 1893. 267. sz. és önéletrajzi adatok.