theologiai doktor, beszterczebányai kanonok, szül. 1790. febr. 15. Selmeczen, hol a gymnasiumot végezte. Pesten hallgatta az egyetemen az első évi bölcseletet és ezután a pannonhalmi benczések közé lépett, hol egy évet töltvén a novitiatusban, kilépett a rendből és 1807-ben a beszterczebányai egyházmegyébe vétette fel magát; a bölcselet második évét magánúton végezte, a theologia I. évét is Beszterczebányán hallgatta, a többi évet a pesti seminariumban; ekkor Zerdahelyi püspök udvarába fogadta s mint tanfelügyelőt és tanárt alkalmazta. 1820-ban Makay megtette püspöki titkárává; egy év mulva ismét tanári székét foglalta el. 1824. júl. 24. beszterczebányai plébános, 1826. tiszteletbeli kanonok, 1830. alesperes, 1832. a beszterczebányai gymnasium igazgatója, végre 1840. valóságos kanonok és a papnevelő igazgatója lett. Kartársai nagy tudományát, emberszeretetét és a tanügy körül kifejtett buzgalmát dicsérik. Állásáról 1841-ben lemondott és elfoglalta kanonoki stallumát. Az 1847. országgyűlésen a káptalant kéviselte; Pozsonyból betegen tért haza s 1848. szept. 7. meghalt.
Kézirati munkája: Acta visitationis can. parochiae Neosol, anni 1829., ívrét egy kötet (a plébánia története).
Schamatizmus Historicus dioecesis Neosolensis 1876. 65. l.
Uj M. Sion 1889. 72. l.
A beszterczebányai kir. kath. főgymnasium Értesítője, Beszterczebánya, 1895. 246. l. (Lévay István).