nyug. kir. ítélőtáblai irodatiszt, K. Ignácz ügyvéd és bethlenfalvi Balássy Sára fia, szül. 1841. ápr. 21. Szolnokon (Jász-Nagy-Kun-Szolnokm.); első nevelését a szülői háznál dobsinai Fábry Károly volt honvédtiszttől nyerte; s gymnasium II. osztályától kezdve 1852-ben a pesti piarástáknál tanult és 1858-ben Szegeden tett érettségi vizsgát, mir a pesti egyetemen jogot hallgatott. A zenében is kiképezte magát, Doppler Károlytól nyert a zongorában oktatást. A 60-as években a szolnoki dalegyletnek volt egyik alapítója. Közhivatali pályáját mint hevesmegyei esküdt kezdette s a szolnoki törvényszéknél Szana Pál alatt szolgált. 1869-ben állami szolgálatba lépett a pesti kir. ítélőtáblához neveztetett ki irodatisztnek. A 80-as évek végén testben megbénulván, nyugdíjaztatott.
Czikkeket írt a 70-es években az Ellenőrbe, a Honba, a Pesti Naplóba (1881. 197. sz.), a Függetlenségbe (1886. 295. sz. A váltóképesség korlátozásáról), a Budapesti Ujságba (1890. 11. sz. Budapest csatornázása), a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapokba (1894. 18. sz. Szolnok város a függetlenségi harcz alatt).
Munkája: Az ember az élet utain a bölcsőtől a sirig. Bölcsészet, egészség s élettan és más hasznos munkák és tapasztalatok után. Bpest, 1896.
M. Könyvészet 1896. és önletrajzi adatok.