ev. ref. lelkész, szül. 1836-ban; korán árvaságra jutván, gyámszülők gyondozása alatt nevelkedett; tanult a csurgói, pápai s debreczeni főiskolákban; azután a külföldi egyetemeket látogatta. A belső-somogyi egyházmegyében választott magának működési tért, hol 1860-ban a szobi áltla anyásított egyházban hat és utóbb a nagy-korpádi (Somogym.) egyházban tiz évig szolgált mint énekes szóló prédikátor. Az egyházmegyének, melynek reorganisálásában övé az első szerep, tanácsbirája s a csurgói iskola pénztárnoka volt. Somogymegye közügyeiben a megyei gyűléseken és a közéletben hatással működött. 1876. szept. 25. önkezűleg vetett véget életének Nagy-Korpádon.
Vezérczikkeket és tanulmányokat írt az egyházi lapokba; költeményei Eudokia név alatt a debreczeni Ev. Prot Lapban jelentek meg.
Munkája: Husz ünnepi és alkalmi prédikácziói. Debreczen, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. Ev. Prot. Lap. Olcsóbb czim-kiadás. Bpest, 1888.)
Szerkesztette a Boldogság Hegye cz. folyiratot a ker. családok számára 1869-ben Pesten.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. 41. sz.
Uj M. Athenás 237. l.
M. Könyvészet 1888.
Kiszlingstein Könyvészete.