állami távíróhivatali főnök, K. Mihály és Vetró Éva jó módú polgári szülők fia, szül. 1852. ápr. 25. Szegeden (Csongrádm.); hol középiskoláit végezte; azután a budapesti egyetemen jogot hallgatott és ennek befejezte után a bölcseleti karon történelmet, modern és keleti nyelveket, művelődés- és művészettörténetet hallgatott 1878-ig. Időközben beutazta Nyugot-Európa országait; Hollandiában, Németországban, Svájczban, de főleg Olaszországban huzamosb időt töltött és tapasztalatait, úti emlékeit a szegedi lapokban írta le. Előbb az ügyvédi pályára készült; de betegeskedése miatt az államszolgálatba lépett a távíróhivatalnál, hol időközben szakvizsgálatot tett és a 70-es évek végén szülővárosába került, hol a köztörvényhatóság tagjává választották. Dáni Ferencz főispán már 1878-ban Szeged város tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki; azonban K. megmaradt továbbra is állami hivatalában. Czikkeivel 1893-ban előmozdította a Szeged város törvényhatósága elhatározását, hogy a szegedi egyetemre egy millió koronát ajánlott föl, a város monographiáját megiratja s a közművelődésnek polatát emel, hol a Somogyi-féle közkönyvtárt, képtárt és a múzeumot helyezi el. Mint az állami távíró főnöke a város kultur- és közügyeiben közreműködik; tagja az iskolaszéknek, a könyvtárbizottság elnöke, több bizottság tagja; így a tudományos és szépirodalmi Dugonics-társaságnak, melynek létrehozásában 1892-ben szintén fáradozott, igazgatósági tagja s szépirodalmi osztályának elnöke.
Irodalmi, néprajzi s közművelődési czikkeket és költeményeket írt a következő lapokba: Szegedi Hiradó (1872. Bessenyei évszázados ünnepén, Történelmi és műrégészeti társulatot Szegednek, 1874. Dugonicsnak halála évfordulója napján, 1875. Dugonics András ifjúkori versei, Husvéti locsolódás, Piros pünkösd ünnepén Tinódi, Szeged veszedelme 1552., 1876. Dugonics Tárházija, 75-78. sz. A könyvtárak történetéből, 1877. Barczafalvy levele Dugonicshoz, Dugonics naplója, 153. Dugonics Martinovicsról. Ujabb népdalaink és az erkölcsiség. Betlehemesek, A tyúkverő, 1878. Dugonics naplójegyzeteiből, 1879. 72. A pünkösd a költészetben, 76. sz. Pázmándi Horváth Endre. 1880. Mirza Saffi dalai, Nyizsnyai Gusztáv dalai, Az öthalmi koponyák, 210. sz., Virág Benedek. A szegedi városháza, 1881. Emlékezés Bolgár Mihályra, A porczellánfestészet Szegeden, 1882. Uti emlékek Olaszországból, 20. czikk, Halottak napján, Szeged népe, ős Szeged népköltése, 1883. A rőzskei ásatások, Expeditio a Tisza eredetéhez, Arany János, 1884. Pósa Lajos dalai, 1885. Horváth Mihály levelei, Az anya a népköltészetben, 100-101. sz. A szegedi casion könyvtára, 1888. 95. sz., Az első könyvnyomtató műhely Szegeden, 1889. 65. sz. Hajdú Mihály és a szegedi hajóépítés, 1890. Superok, 1891. A Mátyás-templom ablakképei. Kárász műkincsei, 1893. Urnapján, Szent Dömötör napja, Havi Boldogasszony napja, 1894. Pónközsdölés és könyvismertetések több évfolyamban); a Temesi Lapok (1875.) Ujabb népdalaink); Szegedi Közlöny (1877. A csizmadia mesterség gyakorlóli); Üstökös (1874), a Bolond Miska (1874-75), Bolond Istók (1874-77), Troubadour (Körmöczy János álnévvel és -s, vagy -cs. (ss.), (k. j.), (cs.) betűk alatt, nagyobbára humorisztikus és szatirikus verseket, a Zengő krágli egy részét); Szegedi Hiradó és Szegedi Napló (1882-83. Uti emlékek, Innen és onnan is); a szegedi lapokban 1874-ben agitatiót ejtett ki a töténelmi és régészeti társulatnak és a harmadik egyetemnek Szegeden fölállítása körül; 1897-1883-ban a budapesti napilapoknak, különösen a Pesti Naplónak állandó levelezője volt (cs., -s és cs-s jegyek alatt); czikkei ezen lapban: (1877. A szegedi halászok, 1879. 41. sz. A gügyü, 60. sz. Tápé, 231. sz. A bucsú meg a vásár falun, 309. sz. A kántálók, 1880. 39. sz. Dugonics Andrásné, A szegedi boszorkányperekről, Hatrongyos és régiségei, Az Öthalom, Tápé, Martonos, 61. A szegedi romvár, 190. Marillavölgyből, Karácsonyi mysteriumok I-III., 1881. Szmerdsonkától Sczavniczáig); a Temesvár és Vidéke (1876. Ujabb népdalaink), Családi Kör (1879. Móva, A mi czigányaink); a Magyarország és a Nagyvilágban (1880. A virrasztók és a halotti tor. Pünkösd a költészetben, A kukuricza-fosztás); Ujvidék (1880. Egy jó czigány, Martonos); Pesti Hirlap (1881. Három király); Szegedi Napló (1881. Bolgár Mihály, 1882. A szegedi régi városháza, Nagypéteken, 1883. Katona-ünnepély Kecskeméten, 1883-84. Innen is, onnan is, husz czikk, 1884. Sinaia, 1886. Lecouvreur Adrienne. 1888. A szegedi vásár hajdan); Koszorú (1883. Rajzok az alföldi népszokásokból: a gügyü, a vőfény, a tyúkverő, a násznagy); Ifjusági Lapok (1883. A kócsag); Nemzet (1885. A szegedi malmok, 47. szám A napimádás maradványai népszokásainkban, 342. szám Luczanapján); Fővárosi Lapok (1886. Május fa); Vasárnapi Ujság (1891. A szegedi tanyák ünnepe, Halottak napján), Dugonics-társaság Évkönyve (1894. II. József császár Szegeden); Ethnographia (1894. A czigányok Szegeden, 1898-99. A kuruzsolás és varázsolás eszközei a szegedi boszorkányperekben). Emlékbeszédei a Dugonics-társaságban: Jókairól (1894.), Jósika Miklósról (1895), A szegedi árvízről (1896), Szabados Jánosról (1897). Erzsébet királynéról (1898) megjelentek a szegedi lapokban.
Munkái:
1. Szeged. Tájékoztató ismertetésül, Szeged, 1889. A város szines tér- és 30 látképével.
2. Szegedi emlékek. (Helytörténeti és néprajzi vázlatok.) U. ott, 1896. (Ism. Vasárnapi Ujság 1895. 42. sz. Szegedi Napló).
3. Szabados János életrajza, költeményeivel, U. ott, 1897.
Szerkesztette a Szegedi Képes Naptárt 1879-81-ben (ezekben czikkei: A szegedi veszedelem, A szegedi árvíz a költészetben, A szegedi czigányok, A Tiszára járók, Az utolsó betyár, A szegedi polgárőrök sat.), a Szegedi korcsolyázó egyesület Évkönyvét (1890-91.)
A Szeged monografiájában (Szeged, 1899.), mely sajtó alatt van, ő írta a város helyrajzi, vízrajzi, természetrajzi s földtani leírását és Szeged népe cz. néprajzi czikket.
M. Könyvészet 1889. és önéletrajzi adatok.