ev. ref. lelkész, szül. 1788-ban Nagy-Kaposon (Ungm.), közrendű szülőktől; középsikoláit 1800-ban Sárospatakon kezdte, hol a hittanszakot 1813-ban végezte; ekkor Liszkay Sámuel esperes és obari lelkész vette segédül maga mellé. 1814-ben a nemes családokból álló ladmari gyülekezet választá lelkészének; 1820-ban az eszenyei (Szabolcsm.) népes egyház meghivását fogadta el. Egyházmegyéjében 1829-ben aljegyző, majd pénztárnok, 1848-ban zsinati képviselő volt. 1850-ben az ung-felsőzempléni egyházmegye, mely 1797-ben egyesült, elvált és ekkor Ung espereséül őt választá s elnöktársával Horváth Simonnal vezették ama zaklatott időben az egyház ügyeit. Mehalt 1855. júl. 3. Eszenyben cholerában.
Czikkeket írt a 40-es években a Prot. Egyh. és Isk. Lapba.
Munkái:
1. A kijelentés mint hordozója a szellemi szabadságnak. Az 1840. szept. 11. Deregyőn tartott papavató egyházkerületi gyűlésen mondott beszéd. Sárospatak, 1841.
2. A keresztyén korszellem mint századunk jelleme. 1845. máj. 7. gr. Butler János felett... U. ott, 1845.
3. Papmérték, melyet emlékbeszédben felállított néhai tiszt. Gönczy Sándor úr gyászünenpén Nagy-Dobronyban decz. 19. 1845. U. ott, 1846.
4. Az atyafiság és sógorság tilos fokozatai a házasságban. Különösen protestánsok számára. U. ott, 1855. (Közli ebben ezen egyházjogi tárgyban írt munkák jegyzékét 1567-től.)
Kéziratban: A gyakorlati lelkészetre tartozó dolgozatok.
Nemzeti Képes Naptár 1856. 144. l.
Uj M. Athenás. Bpest, 1887. 234. l.
Petrik Bibliogr.