erdélyi nyug. főtörvényszéki tanácsos, a m. tud. akadémia levelező és a m. történelmi társulat alapító tagja, K. István székely nemes birtokos és Ferencz Ilona fia, szül. 1799. máj. 2. Nagy-Ajtán az ősi birtokon; atyja 6 éves korában iskolába adta s Berde Antal oktatta a latin nyelvre; tizenegy éves korában (1810) Székely-Kereszturra ment az algymnasiumba; itt Székely Sándor, az eposzíró volt egyik tanára; nagy befolyással volt reá Tiboldi István, az ottani népiskolai tanító is, ki később mint adomázó és népköltő lett ismeretes; Koronka József pedig buzdítótta a német költők olvasására. Időközben a nyári szünidők alatt a német nyelv megtanulása czéljából szülői Brassóba vitték, hol a Benyovszky gyalogezred katona-nevelő intézetében oktatást nyert a német nyelvben. Midőn 1817-ben az unitáriusok kolozsvári főcollegiumába ment át, itt mielőtt még végzett volna, a poetica classis praeceptorává választották meg; a jogot a kolozsvári lyceumban végezte. Ezen idő alatt megtanulta az angol és franczia nyelvet is. 1823. szept. 3. vétetett fel a kormányszékhez mint tiszteletbeli írnok és ezen kívül a productionale forumon is teljesített cancellistai teendőket. Ekkor kezdte meg a XVI. és XVII. század latin krónikásait, évkönyvíróit, a magyar történeti műveket, naplókat és historiákat gyűjteni s másolni; már ekkor írni is kezdett a kolozsvári Nemzeti Társalkodó hetilapba, leginkább az erdélyi szászok elfogultságát czáfolgatva. Gróf Lázár cancellár megbizásából elkészítette az 1810. és 1811. kolozsvári országgyűlések mutató-tábláját, melyet 1833-ban ki is nyomtattak. 1834-ben megkapta az első napidíjas fizetést, 80 váltó krt. Sokfélekép elfoglalva mint diurnista s mint a kormányszék melletti ügyvédi kar tollnoka, csekély üres idejét a tudománynak és az irodalomnak szentelte. 1842. jún. 4., mintegy hat categoria mellőzésével, főkormányszéki lajstromozóvá neveztetett ki. 1845. nov. 22. a m. tudom. akadémia a történettudományi osztály levelező tagjává választotta. 1847-ben jegyzője volt azon bizottságnak, melynek feladata volt, a magyar nyelvnek országosan hivatalossá tétele után tervet dolgozni ki a hivatalos és főkormányszéki kebli levelezésnek magyarul leendő vitelére nézve. 1849. jún. 24. mint a Szentiványi Károly kormánybiztos által kinevezett bizottság tagja Pestre utazott; Szemere ekkor osztálytanácsossá akarta kinevezni; de ő nem fogadta el ez állomást, mert nem bizott a magyar ügyek tartósságában; júl. 2. hazabocsáttatását kérte s júl. 11. Kolozsvárt volt, hol Boczkó kormánybiztos büntető országos főtörvényszéki biróvá nevezte ki, s ő néhány ülésben részt is vett, mígnem aug. 15. az oroszok megjelentek. Az absolut kormány eleinte minden áron egy félhivatalos lap szerkesztőjévé akarta tenni; azután hg. Schwarzenberg Erdély történeteinek a Gesammt-Monarchie keretébe illő megírásával kivánta megbízni; de ő egyik ajánlatot sem fogadta el. 1850 óta a bűnfenyítő törvényszéknél biró volt; nov. 19. kiküldetett több megye s város levéltáraiba a politikai s törvénykezési ügyek elkülönítésére s rendezésére; bizottságokat szervezett mindenütt, azokat utasította; a mi el nem volt pusztítva, rendeztette; hat hónapot töltött ezen munkálkodásában. 1852. okt. beszterczei kerületi törvényszéki tanácsossá neveztetett ki. 1854-ben a kerületek újjáalakításakor is így hagyatott meg tanácsosi minőségben és fizetéssel. 1857-ben úrbéri törvényszéki tanácsossá, 1861. jún. 25. kir. táblai ülnökké, 1862. márcz. 18. kir. közügyi igazgatóvá 2100 frt fizetéssel, 1863. az erdélyi kir. táblához első osztályú valóságos ülnökké, 1865. jún. 5. erdélyi kir. legfőbb törvényszéki tanácsossá 4200 frt fizetéssel és 630 frt szálláspénzzel léptették elő. 1867. szept. 8. teljes fizetésel nyugalomba vonult. Mikó Imre gróffal baráti viszonyban élt; Mikó majd mindenben az ő tanácsához fordult; ezért sűrű levelezés folyt köztük. K. összes levelezését, jegyzeteit, gazdag könyvtárával együtt a kolozsvári unitárius főiskolának hagyományozta. Meghalt 1872. jan. 14. Kolozsvárt. A m. tudományos akadémiában 1876. ápr. 24. Szilágyi Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei az Erdélyi Hiradó vegyes tartalmú melléklapjában a Nemzeti Társalodóban (1830. két vitás székely kérdést, melyek tévesen voltak a N. T.-ban megpendítve, oldott meg; az első a 11. sz. Nem kelhetettnek vélt székelyt elsőítő levél, t. i. Literae primorales, mely azon állítása ellenében, hogy nincs primorialis székely levél, bemutat egyet; a második 1831. Szigethy Gy. Mihály azon állítása ellenében, hogy az oláhfalviak oláhoktól származtak, kimerítően igazolja, hogy azok székely utódok; ez értekezés az oláhfalviak kiváltságait ismerteti, ezekre vonatkozó levleiket bemutatja s a kérdést teljesen tisztába hozza; 1833-34. A Transilvania cz. szász folyóirat felületesége s elfogultsága miatt írt birálati czikksorozat; a fontosabbak: Birták-e Erdélyt a VIII. században kazarok és a IX-ikban a bessenyők? Coloniák-e a székelyek és a szászok? ezzel kapcsolatban a két nemzet eredete, az 1536-iki székely krónika hitelességének ügye, s a székely alkotmány keletkezése s fejlődése; Az erdélyi történetírás, jelesül: Szamosközy, Bethlen Ferenczről, Schwartz és Benkő Józsefről, A jus ligatum keletkezése. Báthori Endre uralkodása, Az ipar és kereskedés Erdélyben az osztrák ház alatt stb.; Az erdélyi három nemzet pecsétjéről 1833-ban támadt vitát 1834. értekezésével, melyhez a három nemzet három pecsétjének rajzát is mellékelte, eldöntötte; 1835-37. Székely közlemények, a székely jog és történet legsajátságosabb és eredetibb részletei felvilágosításához 50 okleveles közléssel járul, kritikai jegyzetekkel; midőn 1836. a m. tud. akadémia pater Gegőt a moldvai magyar telepek megvizsgálására küldé, egy értekezésével bebizonyítá, hogy e telepek nevezetes része székely kivándorlottakból áll és e századok ót tartó kivándorlásnak okleveleken alapuló történetét adta; a czikk: Moldva magyar nyelven beszélő lakosainak egy része Székelyföldről oda kiköltözött székelyek maradéki cz. nagy hatást tett és Horváth István egész terjedelmében fölvette a Tud. Gyűjteménybe; A szász hatóságok magyar levelei Apafi Mihályhoz; 1836. Mayláth István és Balassa Imre erdélyi vajdáknak és Kendi Ferencz tárnokmesternek 1539. szövetségök; 1837. Polemia Waltherr Lászlóval az Erdélyország történetei Tára ügyében; 1839. Bethlen Miklós és Kun Ilona, korrajz; 1840-41. vándorlások Kolozsvárban és Kolozs-Monostoron, rajzokkal és feliratokkal; Nyilt levél Kőváry Lászlóhoz a Székelyhonról cz. munkát kiadni széndékozóhoz, Bánffy Dénes tragaediája, Betheln Farkas és historiája; a N. Társalkodóban, melynek egy ideig munkatársa s utóbb az Erdélyi Hiradóval együtt segédszerkesztője volt, egymást érték kisebb-nagyobb czikkei; egyes részleteket közölt Szalárdynak és Csereynek akkor még kiadatlan évkönyveiből; a latin történetírókban fentartott adomaszerű eseményeket fordításban adta Erdővidéky álnév alatt; így a Pókaiak történetét, Csukat Péter, Deák Mihály, Ádám János énekét 1606-ból sat.; néha egy-egy okmányt mutatott be, mely valamely eseményt felvilágosított, birálatokat és könyvismertetéseket írt az Erdélyben megjelent munkákról, így Kőváry László, Erdély statisztikájáról az Erdélyi Hiradóban 1847. 294-300. l.); az ErdélyiHázisegédben (1842. Az elő- vagy árapataki borvizekről és életről); a Tudom. Tárban (1847. Értekezések, Kolozsvári régiségek); a Mikó Imre gróf által kiadott Erdélyi Tört. Adatokban (I. 1855. A székely nemek és ágak lajstroma Marosszékben 1545-48-ig, jegyzetekkel, Emlékezet a szent-léleki várról 1584.); a m. tudós-társaság Évkönyvében (VIII. 1860. A régi történetírásunk Erdélynek Magyarországhoz való kapcsolattartása korszakára nézve); az Erdélyi múzeum-egylet Évkönyvében (I. 1861. A cserhalmi ütközet 1707-ben és helye, körülményeikkel).
Munkái:
1. Muttó táblája az erdélyi nagy fejedelemség 1810. és 1811. esztendőben Kolozsvárott tartatott országos gyűlése jegyzőkönyvének. (Kolozsvár). 1833. (Mint királyi kormányszéki jegyző készítette gróf Lázár László cancellarius parancsára. Névtelenül.)
2. Erdélyország történeti tára, egykorú és magyar nyelven készített történetiratok-, levelek-, országgyűlési végzések- és törvényczikkelyekből. Kiadják gróf Kemény József és ... I. kötet 1850-160. U. ott, 1837. (Mindszenthi Gábor naplója I. János király élete végszakaszáról 1540, II. János Magyarország választott királyának II. Szulejman török császárhoz menetele rendje és módja, írta állítólag Bánffi György 1565-66., Gálfi Jánosnak Bátori Kristóf és Zsigmond uralkodások alatt ország tanácsosának rabságában készített önéletirata, Csik Szentkirályi Bors János krónikája.) II. kötet 1566-1613. U. ott, 1845. (Vita vel potius peregrinatio totius vitae Thomae Borsos, Itinerarium ad fulgidam Portam ottomanicam Thomae Borsos. Szkender basának 1613-ban Keresztes mezejéről Erdély rendeihez írt levele. Rerum in Transilvania a. D. 1613. toto mense octobri gestarum ordo et series.) Ezen munkában az előszavak és történeti bevezetések Kovács saját dolgozatai. A II. kötetet a censura 1839-ben átvizsgálta s benne nem talált ugyan semmi törlendőt, mindamellett az erdélyi kir. cancelláriához felküldés végett beadta a kir. kormányszékhez, mely visszautasította, mint a felsőbb helyre felküldendők közé nem tartozót; de a cancellaria tudomást vevén róla, felterjesztetni parancsolta a kéziratot, a mi meg is történt 1839-ben; azóta bár többször történt sürgetés, mégis csak 1845-ben küldetett vissza Bécsből, a nélkül, hogy egy szó is kihagyandónak találtatott volna. Ez okozta a kötetnek késői megjelenését. A m. tudom. akadémia az 1844-től 1848-ig megjelent történelmi munkák közül 1858-ban a Marczibányi II. jutalomban részesítette.)
3. Az erdélyi magyar nemzeti múzeum ügyében. U. ott, 1842.
Hátrahagyott kézirataiból: A sz.-kereszturi unitárius középtanoda történelmi rajza (Keresztény Magvető VII. 1872. 91-114. l. és Emlékjegyzetek nemzetségemről, tanulói és hivatalnoki életemből. VIII. 1873. 34-35., 138-151., 224-233. l.) A kolozsvári polgárok lajstroma 1453-ból K. hagyományából a kolozsvári főiskola könyvtárában van.
Keresztény Magvető 1872.
Századok 1872. 130. l.
M. tudom. akadémiai Almanach 1873. 261. l.
Akadémiai Értesítő 1876.
Élet és Irodalom 1884. 19. (Kemény József gróf levelei K.-hoz).
Szilágyi Sándor, Emlékbeszéd nagy-ajtai Kovács István fölött. Budapest, 1876. (Emlékbeszédek VI. 3.)
Petrik Bibliogr.
Ürmössy Lajos, Tizenhét év Erdély történetéből. Temesvár, 1894. 153. l.
Zolnai Gyula, Nyelvemlékeink, Bpest, 1894. 25. l.