jogi doktor, egyetemi magántanár, a kereskedelmi múzeum aligazgatója, kir. tanácsos, szül. 1856. aug. 1. Monoron (Pestm.); tanulmányait Pécsett és a budapesti egyetem jogi karán végezte. (1878-ban A kerskedelmi mérlegről cz. írt tanulmányát az egyetemi tanács jutalomban részesítette.) 1880-ban jogi doktorrá avatták és ugyanakkor a miskolczi kereskedelmi s iparkamara titkári állását foglalta el, hol tíz évig működött. Kerülete képviseletében részt vett az 1880. és 1882. kamarai enquěteben, az 1882. trieszti s 1885. budapesti kiállítás juryjében. 1890-ben Baross Gábor meghívására belépett a kereskedelmi miniszterium szolgálatába, hol iparfejlesztési s belkereskedelmi kérdésekben dolgozott másfél évig. Működéséhez fűződik a kamarai kerületek kikerekítése s az új kamaráknak szervezése 1891-en a kereskedelmi múzeum aligazgatójává neveztetett ki. E minőségében szervezte ezen intézet kirendeltségeit a megszállott tartományokban, Konstantinápolyban, Ruszcsukban sat. Ugyanezen évben a budapesti egyetemen magántanárnak habilitálták és 1892 óta a közgazdasági politikából tart ott előadásokat. Az 1892-ben tartott philoppopoli kiállításra őt küldték ki miniszteri biztosi minőségben a kiállítók képviseletére. A bolgár fejedelem a Sándor-rend főtiszti keresztjével, a fejedelem anyja Clementina herczegnő gyűrűjével tüntette ki. 1894-ben a lembergi országos kiállításon képviselte biztosi minőségben a magyar iparosokat. Ugyanez évben az antwerpeni nemzetközi kiállítás juryjének tagjává neveztetett ki s a kereskedelmi miniszter megbízásából a milánói kiállítást tanulmányozta. Az ezredévi kiállítás előmunkálataiban is tevékeny részt vett. Előadója volt az ipari csoportok nagyobb részének, főnöke a felügyelet, jegykezelés, elárusítási és vendéglátási osztályoknak. A nép tömegesen kirándulásaival is sikert aratott; a néprajzi s háziipari kiállítás szervezése szintén az ő műve. A kiállítás körül szerzett érdemei elismeréseül a király ő felsége 1896-ban a királyi tanácsosi czímet adományozta neki. 1886 óta előadja az egyetemen a közgazdaságtant; a bpesti kereskedelmi akadémián, a kereskedelmi iskolák tanárképző intézetében és a keleti kereskedelmi akadémián is.
Czikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1877-1878. gróf Szapáry János mint közgzdasági író; 1880-81. Az agio befolyása a termelésre, a hitelre és kamatlábra); az Ellenőrbe vezérszikkeket és tudósításokat írt (1880-81.); a Nemzetnek rendes munkatársa (1882-től, számos nemzetgazdasági czikk); a Borsodmegyei Lapokba (1882-83. közgazd. czikkek); a M. Nemzetgazdába (1884.); írt még az Ethnographiába (1896. A néprajzi kiállítás), a M. Iparba, a Magántisztviselők Lapjába, a M. Kereskedelmi Múzeumba közgazdasági s politikai czikkeket stb.
Munkái:
1. Az agio ingadozásának hatása a kereskedelmi forgalomra. Közgazdasági tanulmány. Bpest, 1881. (Különnyomat a Nemzetg. Szemléből, a m. tud. akadémia által a Dora-díjjal jutalmazott pályamű).
2. A miskolczi kereskedelmi iparkamara jelentése az 1880. és 1890. évekről. Miskolcz. (Ism. Nemzetgazdasági Szemle).
3. A borsod-miskolczi házi-iparegyesület tíz évi története. Bpest, 1885.
4. Az italmérési regalejogról. Miskolcz, 1888.
5. A magyar háziipar törzskönyve. Ugyanott, 1898.
6. Közgazdaságtan. U. ott. (Sajtó alatt.)
Szerkesztette a Közgazdaság czímű szaklapot 1880-81-ben és megindította a Borsodmegyei Lapok cz. társadalmi és közgazdasági hetenként kétszer megjelenő közlönyt 1881. jún. 29., mely lapnak szerkesztő-tulajdonosa volt 1882-ig Miskolczon és főszerkesztője a Kiállítási Czímtárnak, mely 1895-ben Budapesten nyolcz nyelven jelent meg.
Jegyei: K. Gy. (a Borsodmegyei Lapokban.)
M. Könyvészet 1885., 1888.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 843. l. (Gelléri Mór.)
Vasárnapi Ujság 1896. 18. sz. arczk.)