kir. tanácsos és közjegyző, szül. 1838. máj. 7. Losonczon (Nógrádm.), hol atyja K. Benjámin ev. reform. gymnasiumi igazgató-tanár és író volt; a gymnasiumot a VII. osztályig szülőhelyén végezte; ekkor Nagy-Kőrösre ment (hol a magyar irodalomból Arany János volt a tanára); A jogot a pesti egyetemen hallgatta. Ezután ügyvédi vizsgát tett és két évig Losonczon volt ügyvéd; innét hivták meg a debreczeni ev. ref. főiskolához jogtanárnak, hol 1865. jan. 16-tól 1875. áprilisig tanította a római, egyházi s ausztriai jogot 1875-ben kir. közjegyzőnek neveztetett ki Losonczra hol jelenleg is működik. 1893-ban királyi tanácsosi czímmel tüntették ki.
Munkái:
1. Egyetemes és részszerű egyházjog alaptanai különös tekintettel a magyarhoni evang. egyházakra. Debreczen, 1866. (2. átdolg. kiadás. U. ott, 1870.)
2. Római jog. Előadva rendszeresen, történetileg a mai érvényére tekintettel. U. ott, 1868. (2. kiadás. U. ott, 1870.)
3. Magyarország és Ausztria satistikája. Tekintettel a többi nevezetesebb európai állam életmozzanataira. U. ott, 1869.
Értesítvény a reform. debreczeni főiskoláról 1870-75.
Szűcs István, Debreczen története III. 946. l.
Balogh Ferencz, A magyar protestáns egyháztörténet irodalma. Debreczen, 1879. 62. l.
Petrik Könyvészete és Bakóczy János szives közlése a debreczeni főiskola anyakönyvéből.