Kováts Eduárd (jordánházi és berenczei),
földbirtokos, szül. 1823. máj. 18. Szatmárt; középiskoláit Nagy-Károlyban és Szatmárt végezte, jogi tanulmányait Kassán kezdte s Pesten fejezte be, honnan Zoltán János szabolcsmegyei alispán mellé ment joggyakorlatra. Ennek bevégzése után a bécsi udvari kanczelláriánál fogalmazó lett és a hires Platthy referendárius mellé volt beosztva. 1843-ban haza ment és Homokon gazdálkodással kezdett foglalkozni. Ugyanezen évben Szatmár vármegye szolgabiróvá választotta meg; ez állásáról azonban lemondott. Az 1848. szabadságharcz alatt mint nemzetőri közvitéz állott hazája szolgálatába, majd később segédtiszt volt, a nemzetőrség parancsnoka s vezére Katona Mihály mellett. 1849. őszén házassági frigyre lépett Térey Máriával, Petőfi Sándorné Szendrey Júlia meghitt barátnőjével; de neje már hat év mulva meghalt. 1852-ben a cs. kir. törvényszéknél rövid ideig birói tisztet viselt; azután huzamosabb ideig ismét a gazdálkodásnak élt. A vármegye majdnem összes bizottságának tagja, a katonai vegyes felülvizságló bizottságnak húszévig díjtalanul elnöke volt. Éremei elismeréseül ő felsége a vaskoronarenddel tüntette ki (már 1869-ben kir. tanácsosi rangot nyert). A Széchenyi-társaságnak elnökigazgatója is volt. Elnöke volt az országos földhitelintézet vidéki bizottságának, alapítója a magyarországi gazdasági egyesületnek és a Szent-István társulatnak. Könyvtára mintegy nyolczezer kötetre rug. Meghalt 1898. ápr. 29. Szatmárt.
A Szamosnak és Szatmári Közlönynek munkatársa volt.
Szamos 1898. 35. sz.
Budapesti Napló 1898. 119. sz.