r. kath. esperes-plébános, szül. 1842. febr. 5. Nagy-Károlyban (Szatmárm.); tanulmányait itt és Szatmárt végezte; 1858-ban a papi pályára lépett; mint szatmári növendékap az ottani szent Alajos irodalmi egylet titkára, két évig pedig elnöke volt. 1865. febr. 14. áldozópappá szenteltetett föl; segédlelkész volt 1865-től Szatmárt, 1866-tól Máramaros-Szigeten, egyszermind hitoktató; 1872-ben a szatmári kir. kath. tanítóképző tanára, 1874-ben Csomaközön (Szatmárm.) plébános, 1886. helyettes, 1895. kerületi esperes.
Egyházi beszédei és czikkei a Mendlik, Falusi prédikácziók cz. gyűjteményben (1867-70.), a Kath. Néplapban (1867. tört. beszély), a Népiskolai Lapokban (1870-71. Tárczalevelek a nevelészet fájáról), a Szatmármegyei Közlönyben (1883. tanügyi czikkek).
Munkái:
1. Emlékbeszéd Szaplonczai Szaplonczay Gyula felett. M.-Sziget, 1869.
2. Adatok a máramaros-szigeti róm. kath. főelemi tanoda történetéhez. U. ott, 1870.
Álnevei s jegye: Klio, Paedagogus, Dongó, *** (a Magyar Államban, Mátyás Diákban és a szatmármegyei heti lapokban).
M. Sion 1893. 451. l.
Schematismus Szatmáriensis 1893. 220. l.