nyug. kuriai biró, szül. 1813. jún. 17. Görgőn (Szepesm.); szegény jobbágynak utószülött fia volt; a pap és földesur könyörültek a szegény gyámoltalan családon; midőn a fiú felserdült, a falú libáinak őrízetét bízták reá; földesurának Görgey Mártonnak köszönhette, hogy Lőcsén a gymnasiumban tanulhatott; mikor philosophiára s jogra ment, már maga tartotta fen magát. 1849-ben mint a királyi ügyek igazgatója működött. Ez állásában bizalmas embere volt Haynaunak és sok compromittált embert (főkép szepesi földiei közül), kisegített nagy bajokból, hathatós befolyásával. Ezen emberséges eljárása menté meg őt később is a közvélemény megtorlásától és méginkább azon ösmert másik tulajdonsága, hogy akkori gyanús szereplése daczára is, testestől, lelkestől bugzó magyar volt. Tót volt ugyan származására nézve, tótosan is beszélt magyarúl mindvégig, de a legbuzgóbb, leglelkesebb magyarok egyike lett. 1848-ban az aristokratikus alkotmány megdöntése fájt neki leginkább és ez terelte őt a régi konservativok táborába, melynek révén Haynau bizalmas környezetébe is eljutott. A Bach-korszak alatt azonban a neki fölajánlott nemességet visszautasította. 1862. júliusban királyi itélő táblai birónak, 1869. május 12. a pozsonyi első biróságú váltótörvényszék elnökévé, 1875-ben a legfőbb itélőszékhez birónak neveztetett ki. Egyike volt a kir. kuria legtevékenyebb biráinak. Alapos ismerője volt a régi magyar jognak; munkásságának javarésze az örökségi perek terére esett. Lelkiismeretessége, szigorú pontossága s fáradhatatlan munkaereje egyikévé tették a kuria legkiválóbb biráinak. A Lipótrend kis-keresztjével tünették ki. Halála előtt csak két évvel ment nyuglomba. Nőtlenül élt. Meghalt 1889. júl. 12. Budapesten.
Munkája: Divus Franciscus I. augustus imperator et rex condam pater patriae optimus, et aug. Ferdinando haered. Austriae imperatore Hungariae, Bohemiae etc. rege, dno populorum suorum clementissimo redivivus, et faustum futuri regiminis vaticinium. Agriae, 1835.
Ponori Thewrewk Jószef, Magyarok Születésnapjai. Pozsony, 1846. 61. l.
Budpesti Közlöny 1869. 119. sz.
1889: Fővárosi Lapok 189. sz., P. Napló 190. sz., Szepesi Lapok 29. sz.
Figyelő XXIV. 292. l.
Petrik Bibliogr.
Nyeviczkey Antal, A budapesti kir. itélőtábla története. Bpest, 1891. 5., 21., 55. l. és gyászjelentés.