megyei levéltárnok, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1819-ben Him községben (Abaujm.); első tanulmányait a kassai gymnasiumban végezte; 15 éves korában a b. Máriássy nevét viselő 38. sz. gyalogezredbe mint hadapród lépett. Harmadfél évi szolgálat után 1837-ben Abaujmegye ajánlatára, a magyar kir. testőrséghez fölvétetvén, öt évi szolgálati idejét komoly katonai tanulmányokra fordította. 1842-ben a 32. számú (pesti) gyalogezredhez főhadnagygyá neveztetett ki s tehetségével, tudományával azonnal a magyar hadirodalmat kezdte szolgálni. 1843. decz. 24. a m. tudom. akadémia levelező tagjává választotta meg. Az 1848. bonyodalmak kezdetekor K. a magyar hadügyi miniszterium elnöki osztályának élére állíttatott, s jó részben neki köszönhető a magyar sereg rögtönzött előállításánál elért bámulatos siker; itten az ezredesi rangfokozatig emelkedett. Midőn Mészáros a hadügyi tárczától megvált, K. szintén kilépett a miniszteriumból s óhajtásához képest, a hadseregnél szept. 27. számfeletti őrnagy, okt. 30. a 14. zászlóaljnál őrnagy; 1849. febr. 21. alezredes, máj. 25. ezredes lett és önálló vezénylettel lőn megbízva. Hiányosan felszerelt 1500 ujoncz lére állíttatott; e egyelmezetlen tömeggel és néhány ágyúval küldtetett Tisza-Füredre, hogy az oroszoknak a Tiszán átkelését megakadályozza. K. e feladatának jelesül megfelelt és ezredessé neveztetett ki; azonban 1849. júl. 26. Gorcsokov orosz tábornok Poroszlónál a Tiszán átverte s a túlnyomó erő elől Debreczenbe hátrált. Itt egyesült Nagy Sándor tábornokkal és az aug. 2. vívott debreczeni csatában a magyar balszárnyat képezte. A csata végén csapatából 500 ember hiányzott, kik részint elhullottak, részint súlyosan megsebesültek. A világosi fegyverletétel után Aradra vitetett és 1850. márcz. 4. golyó általi halálra, kegyelemből 16 évi várfogsága ítéletetett. radi fogságából az 1855. általános amnestia folytán kiszabadult. 1861-ben a megyei törvényhatóságok visszaállításakor Abauj vármegye főlevéltárnokává választotta meg, a mi legalább szerény megélhetését biztosította. Hűségesen végezte szolgálatát és kölcsönös hála fejében megírta Abauj-vármegye monographiáját. E tökéletlen monographia elkészítése után a már elaggott és anyagi gondokkal küzdő s vigaszt csak a munkában kereső öreg bajnok ismét egy terjedelmes hadtudományi mű alkotásához fogott. A hadművészet általános történetét akarta megírni, de azt be nem fejezhette. Meghalt 1881. jan. 15. Kassán. A m. tudom. akadémiában 1882. jan. 30. kápolnai Pauer István tartott fölötte emlékbeszédet.
Első czikke a Tudománytárban (1843. Értekezések XIV. A katonai akadémiákról általában, az Österr. Milit. Zeitschrift után), az Akadémiai Értesítőben (1847. II. oszt. Szerbország harczszinhelyéről, A magyar Duna hadi tekintetben, 1857. Tájékozás a hadtudományban, tekintettel a hadak szervezete történetére); a Társalkodóban (1847. 78., 81-83., 85. sz. A görögök harczművészete); a Honderűben (1847. Jancsárok története, A bolgárok története.)
Munkái:
1. Hadi földirás I. kötet. Hadi földirás elmélete; Európa általában, Orosz álladalom és Krakó köztársaság Pest, 1845. Két térképpel. (Ism. Nemzeti Ujság 1846. 219. sz.) II. kötet 1. rész. Európai Török-álladaom, Görögország és a Jóniai szigetek köztársasága. Kecskemét, 1848. Térképpel.
2. Abaujvármegye monographiája. I. kötet (4 füzet) Kassa, 1866-70. (Ism. Pesti Napló 1866. 258. szám, Budapesti Szemle 1873. II. 172. l.)
Kéziratban: nagyobb hadtörténelmi munkája, melyet 1878-ban mutatott be a m. tudom. akadémiánál.
Közlöny 1848. 109., 143., 1849. 34., 117. sz.
Pesti Napló 1881. 16. sz.
Ellenőr 1881. 31. sz.
Egyetértés 1881. 20. sz.
Kápolnai Pauer István, Emlékbeszéd Korponay János fölött, Bpest, 1882.
M. Akadémiai Almanach 1882. 263. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona X. 809. lap (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.