Kornis Ferencz, (göncz-ruszkai báró),
Kolozsmegye főispánja, K. Boldizsár és Keresztury Kata fia; 1622-1624-ben a bécsi jezsuita akadémia növendéke volt. 1634-ben a szultán rendelete következtében a rövid ideig tartó szász-sebesi táborozásban tartózkodott; az 1635. máj.-jún. erdélyi országgyűlésben vett részt. 1636-ban kolosi főispán lett. A család ezen év febr. 11. emeltetett báróságra. 1643-ban ő kisérte be Fejérvárra I. Rákóczi Györgyhöz a császár követét Jakusith György egri püspököt és magyarországi kanczellárt és az árp. országgyűlésen ő üdvözölte a fejedelmet. 1644-ben a magyarországi hadjáratban volt; honnan hazabocsátása után Rákóczi György őt gyanúba vevén, talán azért, mert a jezsuitákkal levelezett, meghagyta ifjabb Rákóczi Györgynek, hogy Kornist felügyeltesse. Ő ugyanez évben a táborba visszament, hol hagymázba esvén, egyideig Rima-Szécsen feküdt betegen. 1855-ben részt vett az oláhországi harczban. Szomorú részt vett az 1657. lengyelországi hadjáratban, itt tatár rabságba került; ebből 50,000 talléron váltották ki, mi által jószágainak egy része zálogba jutott, pedig a váltságösszegnek csak felét fizették ki, az ország is igérte negyedét fizetni. 1659. okt. 1. még nem bírta szabadságát. Kiszabadulása után szent fogadásból Olaszországba utazott, honnan haza felé való útjában, Bécsben 1661-ben meghalt szélütés következtében. Rendes lakhelye Sz.-Benedek volt (Belső-Szolnokm.)
A gróf Kornis család levéltárába sok levele van feleségéhez gyekei Wesselényi katához, melyek vallásában buzgóságáról, boldog családi életéről, vidám kedélyéről és gyakori vadászatairól tesznek tanúságot. Leveleiből közölt egyet a Történeti Lapok (III. 1876. Lorántffy Zsuzsannához, Szent-Benedek 1649. ápr. 28.)
Üdvözlő verset ít a Stephanus Jaurinensis, Summarium Ecclesiasticarum (Bécs, 1622.) és Apponyi Balás, In Divini Et Regii Prophetae David Triadem Quinquagenariam (Bécs, 1624.) cz. munkákba.
Naplót is hagyott hátra, az 1629., 1630. és 1632. évekről (4rét 8 levél), mely gróf Kemény József gyűjteményével Mikó Imre gróf birtokába s ennek halála után az erdélyi múzeumba került.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 160., 161. l.
Uj M. Muzeum 1860. II. 334., 336., 340. l.
Hazánk és a Külföld 1871. 15. sz. (K. bútorzata Papmező várában 1648.)
Figyelő III. 1877. 232. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyve, Budapest, 1888. 147. l.
Gróf Lázár Miklós, Erdély főispánjai 1540-1711. Bpest, 1889. 50. l.