orvosdoktor, szül. 1836-ban, a budapesti egyetemen 1864-ben nyert orvosdoktori oklevelet; volt m. kir. honvéd-főorvos s tata-tóvárosi körorvos. Meghalt 1877. júl. 11. Tatában (Komáromm.) 47 évében.
Czikkei a Gyógyászatban (1861. Heveny tüdővíz, oedema pulm., Vérszegénység a vérnek mind minőségére, mind mennyiségére nézve, 1863. A sáp- és ezzel oki viszonyban álló néhány másod bántalomról, Szükséges-e egy orvosi nyugdíjegylet és fennállhatását miként képzelhetni? 1865. Részegek rezgő elmetévengése, s viszérlob, Orvosi nézet a gyermekágyi lázról, 1861. A viziszony, 1868. Az 1866. járványos cholera ismertetése, 1870. A sáp chlorozis viszonya a méhbetegségekhez, A hugyhólyag bántalmairól); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XI. 1866. A gyermekágyi lázról, XII. 1866. járványos cholera elméleti és gyakorlati ismertetése. XIII. 1869. A női nemzőrészek vérzése s azok gyógykezelése.)
Oláh Gyula, Magyarország közegészségügyi statisztikája. Bpest, 1876. 177. l. és gyászjelentés.