könyvkereskedő és térkép készítő, szül. 1740. febr. 23. Eperjesen (Sárosm.); tanult szülővárosában és mint árva fiú 1756-ban jött Pozsonyba, hol az ág. evang. lyceumban tanulását folytatta s mivel a zenéhez értett, a templomi zenekarnál alkalmazták. 1759-69-ig a pozsonyi ág. ev. iskolánál a sexta tanítója mellett mint adjunctus működött. Tanárkodása mellett lakásán leányintézetet alapított, hol növendékeit a szaktárgyakon kívül, a franczia s különösen a magyar nyelvre oktatta, midőn még csaknem az egész országban városainkban a német nyelv volt az uralkodó; ekkor 14 órát tanított naponként. Miután intézetét hét évig fentartotta, az irigység és ellenszenv azt megbuktatta. Ezen szomorú sors elkeserítette őt és 1769. Oldenburgba nagybátyjához utazott, hol igyekezete figyelmet keltett és így meghivást kapott Schwarz Gottfried superintendens által Rintelnbe s ott az egyetemen theologiai, bölcseleti és mathematikai előadásokat hallgatott, egyszersmind Hammerstein báró házánál nevelői állást vállalt; két év mulva Brémában nagybátyját meglátogatva, egy előkelő pozsonyi polgár fölszólítására oda visszatért. Távolléte alatt fáradsággal gyűjtött vagyona, melynek megőrzését rokonaira bízta, elveszett. K. nevelői állást vállalt Vörös családjánál; rövid idő mulva a Landerer szolgálatába állott; mellékesen könyvkereskedői üzletet folytatott és tiz évig a Pressburger Zeitung főmunkatársa volt. A könyvkereskedői szabadalmat, melynek elnyerését 1780-tól évekig sürgette, későn kapta meg, mert anyagilag tönkre jutott. Időközben Benczur tanácsos útján az árvaintézet által fölajánlott könyvtárt megvette 1000 frtért; a könyvek azonban három évig, míg a szabadalom elnyerését várta, értéktelenül hevertek. Németországba utazott tehát ismereteinek gyarapítására s könyvárusi összeköttetés szerzése végett. Ezen második útjában meglátogatta a németországi nevezetesebb nevelőket, tanítókat és nevelőintézeteket; kiterjesztette figyelmét a gyárakra, munkástelepekre, szegények és árvák intézetére is. Midőn nagybátyjához utazott, hogy attól segélyt kérjen, értesült annak haláláról; ekkor Pozsonyba tért vissza s Weber könyvnyomtatóval lépett szövetségre; ez azonban nem segítette őt fel, az ezer forintot pedig meg kellett neki fizetni; foglalásra került a dolog; azonban adósságának összege könyvkészletének értékét túlhaladta. Midőn polgári jogaitól is megfosztották, elkeseredésében egy mentő röpiratot írt: Vorstellung an Menschenfreunde von ihrem Verehrer cz., e műnek kinyomtatására azonban a censura nem adott engedélyt. Társaitól elhagyatva, nyomorral küzdve, Bécsbe vándorolt, hol egy levelező munkatársa a Fries gróf házában látta el őt a szükséges ruházattal; egy munkájának (A Produkten-Lexikon von Kroatien stb.) kéziratát Oehler könyvkereskedő vette meg, ki is nyomatott belőle 18 ívet; (ezalatt kiadójánál kapott szállást és élelmet); azonban pártolás hiánya miatt a munka félbe szakadt. 1789. okt. könyveit árverezték, mire visszatért Pozsonyba; reményében azonban csalódva, Magyarország víz- és természetrajzi térképét van Swieten bárónak ajánlotta fel, kinek közbenjárására Széchényi Ferencz és Forgács Miklós grófok vették pártfogásukba a szerencsétlen írót; az első kiadta munkáját, a másik tetemes összeggel segélyezte. Ezen segélyt azonban a bécsi kiadónál levő munkája 18 ívének megváltására fordította; a töredéket semmikép sem értékesíthette. Végre a nyomorral küzdőt egy bécsi család (Hornpostel gyáros) mint házi tanítót vette pártfogásába s nyugodtan dolgozhatott Magyarország kézi Atlasán, melyet 60 lapon el is készített; ehhez szövegül egy új Lexikont is írt, mely azonban kéziratban maradt. Hornpostel halála után elveszítvén állását, Pozsonyba tért vissza s lányánál élt sanyarogva; 1811. márcz., József nádor kegyelméből évi 400 frt nyugdíjban részesült, melyet azonban alig élvezhetett, mert azon év jún. 23. meghalt.
Munkái:
1. Anschickung zu den biblischen Geschichten und zur nützlichen Kenntniss der Ziffer. Regensburg, 1760.
2. Der ungrische Sprachmeister, oder kurtze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache, nebst einem Anhang von Gesprächen. Der deutschen Nation zum Nutz und Dienste gutherzig gestellt von Meliboeo. 5. (6.) Aufl. In einer ganz veränderten Gestalt Mit einem neuen Anhange von den allernöthigsten Wörtern, Idiotismen, Sprichwörtern, Gesprächen, Gedichten, ergötzenden Mannigfaltigkeiten und einem Grundrisse einer ungarischen Handbibliothek vermehrt. Pressburg, 1774. (Bél Mátyás ezen munkáját K. névtelenül adta ki Landerer Mihálynál; még az ő életében megjelent ugyanaz 1779., 1787., 1793., 1800. és 1805-ben; azért ezen kiadások szintén neki tulajdonítandók.)
3. Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778. Wien und Pressburg.
4. Beschriebung der königl. ungarischen Haupt-, Frey- und Krönungsstadt Pressburg. Nebst einem Anhange vom königlichen Schlosse und der umliegenden Gegend. Erster Theil. Mit dem Graundrisse der Stadt und der umliegenden Gegend. Prag, 1781. (II. része kéziratban maradt. Megjelent azonban ebből: Beiträge zur Geschichte der Stadt Pressburg az Ungarisches Magazin I. 1. és 2. füzetében és az Iris cz. hirlap 1828. 33-47. sz.)
5. Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn, in welchem die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben, ihre Lage bestimmt, und mit kurzen Nachrichten, die im gesellschaftlichen Umgange angenehm und nützlich sind, vorgestellt werden. Mit einer Postkarte, durch deren Beyhilfe man sich einen vollständigen Ideal-Atlas dieses Reichs selbst entwerfen kann. Pressburg, 1786. Térképpel. (Legbecsesebb műve, melyet az utána következő földrajzírók, különösen Vályi András fölhasználtak. Ism. Mercur von Ungarn és Allg. Liter. Zeitung 141. sz. II. k. 505. l.)
6. Abbildungen verschiedener Familien-Wappen in Ungarn. Erstes Hundert. U. ott, 1787. (112 szinezett lapból álló gyűjtemény, melynek bolti ára 2 arany volt; a megmaradt száz példány, vagyona elárvereztetésekor széthordatott; azért ezen munka oly igen ritka.)
7. Versuch eines kleinen türkischenWörterbuchs mit beigesetzten deutsch-ungarisch und böhmischen Bedeutungen, und einer kurzgefassten türkischen Sprachlehre. U. ott, (1788. rézmetszettel.)
8. Geographischhistorisches und Produkten-Lexikon von den Königreichen Kroatien, Slavonien, Dalmatien, Servien, Bosnien, Galicien, mit der vereinten Bukowina; vom Grossfürstenthum Siebenbürgen; von der Moldau und Wallachey. Beigefügt sind noch die vorzüglichsten Oerter der Europäischen Türkey und Giechenlands. Wien, 1789. (1-18 ív.)
9. Atlas regni Hungariae portatilis. Neue und vollständige Darstellung des Königreichs Ungarn auf LX Tafeln. Wien. 1804. (Ism. Annalen 1805. Ujabb kiadása: Pozsony, 1817. és 1837.)
10. Tabula memorialis, sistens ideam ac ambitum universae eruditionis humanae...
11. Spiele für Kinder, Gedächtniss und Verstand zu schärfen, deutsch, ungrisch und böhmisch. Pressburg....
12. Geographisch-statistische Tabelle vom ganzen Erdboden...
13. Novissima regni Hungariae potomographica et telluris productorum tabula ...
Arczképei: olajfestés Bredetzky Sámuel megbizásából Niedermann által készült; ezután készült Ruscheweih karczolata s Putt rézmetszete (utóbbi Bredetzky, Beiträge zur Topographie des Königreichs Ungarn Wien, 1804. I. kötetének 2. kiadásában.)
M. Kurir 1789. 1004. l., 1811. I. 26. sz.
Bredetzky Sámuel, Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien, 1803. II. 26-39. l.
Annalen der Literatur und Kunst in dem Oesterreichischen Kaiserthume. Wien, 1811. I. 107., III. 112., 248-252., IV. 223-235. l. (Bredetzky, ki azt is írja, hogy K. életrajzát, Horányi, Memoria Hungariae cz. munkájából, Windisch, sajtó alá rendezésekor, írói gyűlölködésből kihagyta.)
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutakrus. Pest, 1816. IV. 207-222. l.
Ballus, Paul. Pressburg und seine Umgebung. Pressburg, 1823. 182. l.
Oesterr. National-Encyclopädie. Wien, 1835. III. 257. l.
Katona Hitoria Critica XLI. 604. l.
Kayser, Bücher-Lexikon, Leipzig, 1834-35. I. l., II. 396. l.
Kelet Népe 1876. 241. sz. (Findura Imre.)
Szinnyei Könyvészete.
Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 361. l.