jogi s orvosdoktor, jogakadémiai tanár, K. Pál és Prikaszky Teréz szegény sorsú kézműves szülők fia, született 1847. jún. 19. Szakolczán (Nyitram.); a gymnasium négy osztályát 1858-tól szülővárosában, az V-VIII-at Nagyszombatban 1866-ban végezte; jogi tanulmányait a pesti egyetemen hallgatta s 1871-ben jogi doktori oklevelet nyert; 1872-ben ügyvédi vizsgát tett. 1874-től egyúttal az orvoskari előadásokat is látogatta s 1880-ban az összes orvostudományok doktorává avattatott fel. 1882. jan. 12. a pécsi jogakadémiához a magyar, az ausztriai magánjog és a magyar bányajog helyettes tanárává neveztetett ki. 1887-ben a budapesti egyetemen a magyar magánjogból a magántanári képesítést megszerezvén, ennek alapján még azon évben rendkívüli, 1890-ben rendes tanár lett ugyancsak Pécsett.
Czikke a Jogudományi Közlönyben (1876. Experimentálás a prts. 353 §-ával.)
Munkája: A pécsi jogakadémia multja és jelene. Pécs, 1897. (Különnyomat a Várady Ferencz által szerkesztett Baranya multja és jelene. Pécs, 1896. cz. munkából.)
M. Könyvészet 1897. és önélerajzi adatok.