bölcseleti doktor, lyceumi tanár Párisban, szül. 1856. okt. 27. Téthen (Győrm.) szegény zsidó szülőktől (Kohn Mózes és Apfel Janka); négy éves korában Győr-Szigetbe költözött szüleivel; ott 1867. okt. a győri benedekrendi főgymnasiumba lépett, hol nyolcz évig tanult; igazgatója s az V. osztályban az ó-kori történelem tanára Vazary Kolos, a jelenlegi hg. primás volt; az iskolai tárgyak mellett a héber, franczia s angol nyelvekben gyakorolta magát. 1875. okt. a bécsi egyetemre ment és Hartel, Schenkl és Hoffmann tanároktól philologiát hallgatott; mellékesen az ó-kori történelmi (Büdinger), a bölcseleti (Zimmermann), a paedagogiai (Vogt), archaeologiai-epigr. (Hirschfeld és Conzé) s német irodalmi (Tomaschek) előadásokat is látogatta. 1877. szept. Budapestre jött az egyetemi harmadik év bevégzése végett; itt a tanárképző intézetnek rendkívüli, hat hónap mulva 300 frt ösztöndíjjal rendes tagja lett. A szünidőket a bécsi egyetemi könyvtárban töltötte. Az egy évi önkéntes szolgálatát 1878-ban Győrött végezte s katonai vizsgát tett. Ezen év aug. 27. Kohn családi nevét Kontra változtatta. 1879. szept. a gyakorló iskolához jött és decz. a classica philologiából és németből doktori oklevelet nyert. Az ösztöndíj letelte után, ámbár még két évig hospitált és tanított a gyakorló iskolában, másutt kellett keresnie kenyerét az 1880. máj. a németből és francziából is vizsgázott; okt. óta a Pesti Naplóba tárczákat és a tudom. társulatokról jelentéseket írt; ott maradt 1881 októberig, midőn az egyetemen mint magán tanár kezdett működni. 1882. okt. 22. további kiképzése végett Párisba ment ki, hol a Sorbonne, École pratique des Hautes Études és a Collège de France előadásait látogatta; tanári viszgát tett és 1883. decz. 14. az Auxerrei (Yonne dep.) collegium tanárának nevezték ki. 1885. okt. Issoireba (Puy de Dôme) helyezték át, a hol irodalmilag is működött. 1886. okt. a párisi tanári kar felterjesztésére a miniszterium a Sorbonnehoz állami boursiernek (stipendista) nevezte ki, hogy a concours d'agregationra minden gond nélkül készülhessen, s aug. az agregatio concursusában Agrégé de l'Université lett. Egyelőre vidékre ment tanárnak Lorientbe (Morbihan). 1891. okt. Le Havreba nevezték ki, honnét 1892. okt. Párisba hívták. Itt egy évig a Lycée Montaigneban tanított és azóta a Collége Rollin német nyelv és irodalom rendes tanára.
Irodalmi munkásságát magyarul, németül és francziául közölte. Czikkei az Egyetemes Philol. Közlönyben 1878 óta (Publilius Syrus, 1879. Euripides vallási szempontból, 1880-84. Aristophanes vallási szempontból, Aristophanes mint műbiráló a Békákban, A szenvedő Krisztus, Euripides Rhesosa, Minerva Rómában, A Saturnáliák és könyvismertetések. 1884 óta öt ízben a franczia philogiai irodalomról bő tudosítás, melyek a görög, latin, franczia s idegen irodalmak terén megjelent franczia műveket mutatják be, 1889. Egy magyar főorvos könyve a XVIII. századból, 1897. Kupeczky Ignácz Klotz műveiben); a M. Tanügyben (1879-1881. több fordítás, paedagogiai tárgyú: A franczia atheni iskoláról és Csiky Sophokles fordításáról és könyvism.); a Pesti Naplóban (1880-82. könyvismert. és tudom. intézetekről, 1880. 188. sz. Plutarchos hajdan és most); a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban (Uj F. XVII. Euripides), a Budapesti Szemlében (1887. könyvism.); az Ungar. Revueben (1881. a magyar philologiai irodalomról); a Pester Lloydban (1890., 1893., 208., 209. sz. Französische Literatur és több czikk a franczia fő- és középiskolai reformokról és irodalom-történeti czikkek). Kritikai czikkeket írt francziául a Revue de l'enseignement des langues vivantes (1885. L'accaueil de Poesie et Vérité en France, 1886. Les Attaques de Schlegel contre Euripide, 1888. Les parabases d'Aristophane et celles de Platen, Wieland, Matèrieux pour servir aux études allemandes en France au XVIII. siècle); a Revue critique d'historie et de litteraturebe (1893 óta rendes munkatársa, a magyar vonatkozású czikkeket a Chronique et Bulletin cz. rovatokban ő írja); a Revue archeologique (1893-1894); a Revue de Philologieban 1892 óta az Egyet. Philol Közlöny czikkeinek s 1895. óta az Archeologiai Értesítőnek az ókorra vonatkozó czikkeinek kivonata); a Revue Universitaireben (1893. Quelques mots sur l'lnstruction publique en Hongrie), a Revue des Études grecquesben (1893. Lessing et la définition de la tragedie par Aristote, Croiset könyvének ism.); a La Revue Encyclopediqueben (1894. Le roman hongrois, 1896. Le théatre ongrois, Le Millenaire de la Hongrie); a L'Etrangerban (1895. Orateurs et Hommes politiques de la Hongrie, 1897. La Tragedie de l'Homme de Madách); a La Revue Britanniqueban (1896. La litterature hongroise); a Nouvelle Revueben (1896. La poesie hongroise et la Millenaire); a Revue des Revues-ben (1896. Vörösmarty, 1897. Le comté Etinne Széchenyi á l'armée des Alliés); a Revue internationale de l'Enseignementben (1897. L'Oeuvre scolaire de la jeune Hongrie 1867-1896.)
Munkái:
1. Aristophanes. Bpest, 1880. (Olcsó Könyvtár 97. Doktori dissertatiója Ismertetése: Koszorú III., Orsz. középtan. tanáregylet Közlönye).
2. Sophokles. Collins Vilmos után angolból ford. U. ott, 1881. (Olcsó K. 126.)
3. Lessing mint philologus. U. ott, 1881. (értek. a nyelv- és széptud. kör. IX. 10.)
4. M. T. Ciceronis De Imperio Gnaei Pompei oratio ad Quirites (Pro lege Manilia.) U. ott, 1883. (Ism. Egyet. Philol. Közl. 1886.)
5. Seneca tragédiái. U. ott, 1884. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XII. 1. Ism. Egyet. Philol. Közl. 1886.)
6. M. T. Ciceronis Pro Sestio. U. ott, 1884. (Görög és római remekírók iskolai könyvtára.)
7. A görög tragédia. Euripides után. Ugyanott, 1884. (Különnyomat az Egyetemes Philol. Közlönyből.)
8. Lessing Fables. Paris, 1889.
9. Goethe, Poise et Verité. U. ott, 1890.
10. Schiller, Wallenstein. U. ott, 1891. Két rész.
11. Choix de ballades allemandes. Ugyanott, 1891.
12. Choix de Contes et de Fables. U. ott, 1892. (a 8-12. sz. munkák iskolai kiadások bevezetésekkel és jegyzetekkel.)
13. Lessing et l'Antiquité. Etudes sur l'hellénisme et la critique dogmatique en Allemagne au XVIII-e siécle. Tome I. U. ott, 1894. (Ismert. Arch. Értesítő, Comtes rendus de l'Académie des inscriptions et des belles lettres, Revue Internationale de enseignement, Literarisches Centralblatt, Deutsche Literaturzeitung, Revue critique 1895., Literaturblatt für german. und roman. Philologie 1896. A II. kötete sajtó alatt van.)
14. La Hongrie litéraire et scientifique. Ugyanott, 1896. (Ismert. Revue internationale de l'enseignement, Revue bleue, Revue Encyclopedique, Revue britannique, La Vie contemporaine, Journal des Debats 30. mars, Polybiblion, Revue de Paris, a londoni Athenaeum 15. avril, Revista Litteraria, Revue historique, Revue suisse, L'Étranger, Irodalomtört. Közlemények, Akadémiai Értesítő, Budapesti Szemle, Fővárosi Lapok 83. sz., Erdélyi Muzeum Egyetemes Philol. Közlöny 1897.)
15. L'enseignement secondaire en Hongrie. Bpest, 1896.
M. Akadémiai Értesítő 1880., 1882.
Kiszlingstein Könyvészete és önéletrajzi adatok.