orvosdoktor, szül. 1854-ben Veszprémben; középiskoláit Budán, az egyetemet Budapesten végezte. 1875-ben gyógyszerészmesteri, 1879. egyetemes orvosdoktori oklevelet nyert. Ösztöndíjjal három évig külföldi tanulmányutat tett. Mint másodorvos szolgált a budapest-lipótmezei és a bécsi országos tébolydákban. 1886-ban kinevezték a nagyszebeni tébolyda igazgatójává. A tiszti orvosi vizsgák kolozsvári vizsgáló bizottságának, mint censor az elmekórtanból, tagja.
A psychiatrikus irodalom terén 1881 óta működik; az Orv. Archivum munkatársa.
Munkái:
1. A terjedő hűdéses elmezavar kezdeti szakai. Bpest, 1893. (Klinikai Füzetek III. 6.)
2. Az elmekórtan gyakorlati fontos tételei, tekintettel a közigazgatásra. Gyakorló és tiszti orvosok számára. U. ott, 1895.
3. Elmebántalmakról a gyermekkorban. U. ott, 1895. (Klinikai Füzetek V. 3.)
M. Könyvészet 1893., 1895.
Pallas Nagy Lexikona X. 743. l. (Antal János).