földbirtokos, K. Ferencz és Lükő Erzsébet fia, szül. 1842. szept. 2. Békésen; gondos nevelésben részesült és különösen édesanyja kedveltette meg vele a jó könyvek olvasását; a jó rajzoló és számoló fiút szülei a fővárosba adták az itteni főreáliskolába. K. azonban betegeskedése miatt iskolai pályáját nem fejezhette be. Első buzdítói az írói pályán Bulyovszky Gyula, Lauka Gusztáv, Pákh Albert, Pompéry János és Vahot Imre voltak; barátai voltak: Áldor Imre, Deák Farkas, Kazár Emil és Komócsy József. 1865-ben házasságra lépett Vecsey Bertával, és ekkor elhagyta a fővárost; Szoláthon (Hevesmegyében) gazdálkodott, hol 1867. ápr. 24. meghalt.
Sok beszélyt, költeményt és ismeretterjesztő czikket írt a következő lapokba: Nefelejts (1859. Zuniga kardja, elb., 1860-1863. elb.), Nővilág (1859-1864. Török férfiak és nők számára, A legyező története, A kesztyű története és elb.), Népujsága (1859. elb.), Hölgyfutár (1860. Nalibrán életéből, Borbála császárné, Beethovan Lajos, 1861-63. Mars kisasszony életéből és elb., Dumas emlékirataiból; Nodier, Dorval Mari, Hugo Viktor, Lord Byron szerelmei, Triesti uti képek, De Vigny Alfred életéből és tárczák), Nővilág (1860. A kézirat gyűjtő), Divatcsarnok (1861-1863.), Gombostű (1862. elb.), Fővárosi Lapok (1864. Az óra története, Hangszerek története), Hazánk és a Külföld (1865. Sziberiai képek 1867. Nagy emberek házasságai), Magyarorság és a Nagyvilág (1865. Az első omnibusz, 1866. A husvét és a szentelt piros tojások), Képes Világ (1866 Két franczia király halála).
Testvéröcscsének Konkoly Jenő ügyvédnek szives közlése.