nagyváradi püspök, K. Gáspár fia, szül. 1730-ban Ujfalun (Pozsonym. Duna-Szerdahely mellett); gymnasiumot Csobánczi József jezsuita nevelése s gondviselése alatt járta, azután pap lett; 1749-56-ban a bölcseletet és theológiát Nagyszombatban végezte. Előbb Somorjában volt káplán néhány hónapig; 1757. febr. 20. csütörtöki, 1758. márcz. 6. fel-baári plébános lett; 1765. decz. szepesi kanonokká, majd B. Sz. M. schávníki cz. apáttá neveztetett ki. Mint kanonok az urbarialis inscriptió behozatali munkálataival bizatott meg. 1772-ben a Pazmenaeum rectora Bécsben, 1773. márcz. 1. esztergomi kanonok, 1777-ben honti, 1780. febr. 24. sasvári főesperes, majd a kir. ítélő-tábla főpapja lett; 1791. fölszentelt belgrádi püspök és az esztergomi érsek segédpüspöke, 1799-ben káptalani helytartó. A hétszemélyes táblának is ülnöke volt. 1800. decz. 22. nagyváradi püspökké kineveztetvén, 1801. ápr. 21. foglalta el püspöki székét. Meghalt 1802. decz. 18. Nagyváradon.
Országgyűlési beszédeit kiadta 1795-ben.
M. Hirmondó 1801. I. 628. l.
Zeitschrift vonund für Ungarn 1802. II. 355. l.
Vay László báró, Német hivség. Nagyvárad, 775., 776., 784-800. l.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 385. l.
Szirmay Antal, A magyar Jakobinusok. Budapest, 1889. (Magyar Könyvesház 5-7.) 55-58., 79. l.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka 257. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum 696. l.