r. kath. lelkész, K. Marczellin, a gróf Széchenyi család gazdatisztje s Balázs Terézia fia, szül. 1862. ápr. 19. Nagy-Toronyán (Zemplénmegye); középiskoláit Sátoralja-Ujhelyben és később az árvaságra jutott gyermek Samassa József egri érsek segélyével mint Foglár-intézeti növendék Egerben végezte. 1878-ban papnövendék lett és 1884-ben áldozópappá szenteltetett. Káplán volt Kis-Tályán, Harsányban, Mező-Tárkányban, Gyöngyös-Tarjánban és Püspök-Ladányban. 1892-ben érseke a vallásalapok kegyurasága alatt álló Felső-Zsolczára (Borsodm.) neveztette ki lelkésznek, hol most is működik.
Leginkább lyrai költészettel foglalkozik; költeményei vannak az Eger és Vidékében (1885-87.), az Egerben (1888-92), ezeken kívül írt a M. Államba (1884 Levelek a papi nőtlenségről és több társadalmi czikket Toronyi álnév alatt a zsidók veszedelmes befolyásáról. 1892-93. költ. és 1893. karczolások). Az Eger és Vidékében is jelent meg két értekezése: A párbajról és Nyári gyermekmenhelyekről.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 136. l. és önéletrajzi adatok.