hirlapíró, előbbinek testvéröcscse, szül. 1848-ban Szatmáron és ott mint a jézus-társasági convictus növendéke járta középiskoláit; miután Budapesten elvégezte a jogot, a pénzügyminiszteriumba lépett segédfogalmazónak, a honnan önként vált ki mint segédfogalmazó, hogy egészen a hirlapirodalomnak szentelje életét. Nemsokára szerkesztője lett a Kelet Népének, a conservativ párt lapjának (1875-1876. jún. 30-ig). A lap megszünése után a Magyar Állam alapítójának, Lonkay Antalnak meghívását fogadta el és azóta állandóan munkatársa volt e lapnak; időközben szerkesztette a Jóbarátot (1878-79. szept. 13-ig 13 számát) és a Képes Családi Lapokat (1882-1884. deczember 14-ig). Lonkay Antal halála után (1888. augusztus 30-tól 1890. jan. 20-ig) ő volt a M. Állam felelős szerkesztője. A szerkesztéstől visszalépvén, megmaradt a lap belső dolgozótársának, melyet egészen halála napjáig 1892. jan. 3. híven szolgált. Egy nappal halála előtt még czikket írt a Magyar Állam szerkesztőségében. A M. Állam olvasóközönsége márványkereszttel jelölte meg sírját.
Czikkei a nevezett hirlapokba írtakon kívül a Vasárnapi Ujságban (1867. 52. sz. Ungvár), a Képes Világban (1870. Boszorkányok és boszorkáperek) sat.
Magyar Állam 1892. 3. sz., 1894. 251. sz.
Budapesti Hirlap 1892. 5. sz.
Vasárnapi Ujság 1892. 2. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.