költő, a Petőfi-társaság alelnöke, a Ferencz-József-rend lovagja, K. János (ki bátyjával együtt végig küzdötte a szabadságharczot, ő Budavár ostrománál megsebesült, bátyja pedig elesett) és egy franczia származású nő fia, szül. 1836. márcz. 25. Vencsellőn (Szabolcsm.); atyját korán elvesztvén, nevelése, öt testvérével együtt anyjára maradt; vidám jó kedélyű nő volt, ki meséivel és adományaival nagy befolyást gyakorolt a gyermek képzelődésének élesztésére és fejlődésére. Tanulmányait a szatmári róm. kath. gymnasiumban kezdte meg, de a rendkívül pajkos fiút, bár jól tanult, kitiltották az iskolából. Ekkor anyja házát is el kellett hagynia és beállott suszter inasnak. Míg nappal, csaknem egy évig, czipót foltozott,megtakarított filléreiből éjjelre gyertyát vett és tanult. A convictusba semmikép se juthatván be újra, Técsőre (Máramarosm.) ment, hol három évig volt segédtanító. Itt a plébános és az ev. ref. tanító látták el könyvekkel és útmutatással az önképzésre. Visszatérve Szatmárra, letette a tanítóvizsgát s azonnal megválasztották a főelemi mintaiskola IV. osztályába helyettes tanítónak; a következő évben már a tanítóképzőben a módszertan helyettes tanára lett. 1859-ben Ungvárra nevezték ki főtanítónak. 1861 őszén Pestre jött és egyideig magán nevelő volt Tóth Lőrincz házánál; majd a Röser-féle kereskedelmi iskolában mint nyilvános tanár kereste kenyerét. Kezdetben sokat küzdött az élet szükségleteivel, de nem csüggedt; szorgalmasan irogatott a lapokba; majd szerkesztő lett és az 1868 óta általa szerkesztett Hirmondó cz. képes politikai lap anyagilag teljesen gondnélküli életet biztosított neki. Vidám természete, egészséges humora társas érintkezéseiben is kedveltté, irodalmi s tanügyi körökben és a nagy közönségnél is egyaránt népszerű alakká tették; hiresek voltak adomái és humoros felköszöntői. Sokszor megkeresték alkalmi költemények írására, melyeket maga szeretett elszavalni; úgyszólván országszerte temérdek ismeretsége volt. Mint neves író is fentartotta az összeköttetést a tanítói karral és tőle telhetőleg előmozdította érdekeiket. A budapesti tanító-egyesület tiszteleti tagjául választotta; választmányi tagja volt az országos köznevelési egyesületnek és buzgón működött a főváros képviselőtestületében is. 1875 végén a Petőfi-társaság egyik alapítója volt, mely csakhamar megválasztotta alelnökének. 1890. november 28-án őszinte ovatiók közt ünnepelte 25 éves írói jubileumát, mely alkalomra Benczúr Gyula festette meg arczképét. Halálát 1894. június 19-én Budapesten vérmérgezés okozta. A főváros díszsírhelyet jelölt ki hamvainak.
Írói munkásságát a paedagogiai téren 1858-ban kezdte a Tanodai Lapokban; első költeménye: Légy üdvöz szép emlékezet cz. Arany Koszorújában (1863. 20. sz.) jelent meg; a Hölgyfutárba (1863-1864.) Iszkender név alatt írt költeményeket prózai s verses szatirákat; 1859-1860-ban a Napkeletbe és 1864-ben a Pesti Hölgydivatban (később Budapesti Bazár) szépirodalmi részének szerkesztését vette át, melyet állandóan folytatott; sokat írt a M. Néptanító cz. lapba (1872-75.); költeményei és czikkei vannak 1864-től csaknem minden szépirodalmi lapban, nevezetesen a következő lapokban és folyóiratokban: Képes Világ (1863., 1865-68., 1870-73., 1880., 1882.), Felvidék (1863.), Otthon (1874. Irodalmi arczképek, Vidor névvel, 1875. költ.). Petőfi Társaság Lapja (1877-1878.), Koszorú (1879-83. Elnöki megnyitó beszédei a Petőfi-társaság közgyűlésén), Pesti Hirlap (1879. 53. sz. Mi van a betűkben, hosszabb költemény), Képes Családi Lapok (1881-1884., 1889., 1891-1894.), Nagybánya és Vidéke (1881.), Néptanítók Lapja (1882., 1885., 1890., 1892.), Pápai Lapok (1883. 29. sz.), Kath. Szemle (1892-93.), Szegedi Hiradó, Szamos, Nagybánya és Vidéke; hátrahagyott költeménye a P. Naplóban (1896. 22. sz. A fehér sas); több politikai lapba pedig tárczákat és ismeretterjesztő czikkeket írt különféle álnevek és jegyek alatt.
Munkái:
1. Komócsy József költeményei. Pest, 1868.
2. A nyeglék. Satyra. U. ott, 1869. (Megdicsért mű, előbb a Kisfaludytársaság Évlapjai IV. kötetében.)
3. Szerelem könyve. Költemények. Bpest, 1883. (Ism. 1882: Nemzet 90., P. Napló 351., Főv. Lapok 280., Vasárnapi Ujság 52., Magyarország és a Nagyvilág 52., Budapesti Hirlap 34. sz.; 3. kiadás. U. ott, 1894. Ism. Jókai 20. sz.)
4. Horvát István emlékezete, Székesfehérvárott 1884. máj. 11. U. ott.
5. A magyar Szion dicsősége. Előadatott a sz. Benedek-rendiek főgymnasiuma növendékei által Esztergomban. Ugyanott, 1886.
6. Ünnepi versek és rigmusok. Énekli egy öreg poeta. U. ott. (1891. M. Mesemondó 54.)
7. Az ezredik esztendő. U. ott, (1892. M. Mesemondó 58,)
Több ifjusági munkát tett közzé Jókedvű Bácsi álnév alatt (Jó gyermekek képes világa, Történelmi képes ábéce, Történelmi képes album).
Szerkesztette a Hirmondó cz. politikai hetilapot 1868-tól, mely a Munka után cz. mulattató képes melléklapjával együtt 1893. decz. 24. megszünt.
Nefelejts 1867. 49. sz.
Moenich és Vutkovich, Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. 482. l.
Paedag. Szemle 1881. 361. l. fénynyom. arczk.
Koszorú VIII. 1882. (Karlovszky Endre) fényny. arczk.
Győri Közlöny 1885. 54. sz.
Petrik Könyvészete.
M. Salon VI. 1887. (Endrődi Sándor) arczk., XXI. 1894. 827. l.
Catalogus Bibl. Joan. Card. Simor. Strigonii, 1887. 742. l.
Képes Családi Lapok 1889. arczk.
Néptanítók Lapja 1890. 854. l.
M. Állam 1890. 276. (Sziklay János), 1894. 140. sz.
Nemzet 1890. 329. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1891. I. sz. arczk. (Benczúr festménye után). 1894. 25. sz. arczk.
M. Könyvészet 1892.
1894: A Hét 25., M. Geniusz 24., M. Hirlap 170., Ország-Világ 26., 169. (Szana Tamás), Jókai 26., Erdélyi Hiradó 141. szám, Hazánk 176. sz. (Erdélyi Pál).
Budapesti Hirlap 1894., 169. sz., 1897. 99. sz. (Irodalmi hagyatékáról).
Pesti Napló 1894. 168. esti, 169. sz., 1895. 150. sz. (Robin).
Athenaeum Naptára 1895. arczk.
Pallas Nagy Lexikona X. 724. l. (Négyesy László) és gyászjelentés.