ügyvéd, K. Dániel városi főkapitány, tanácsos és Konti Juliánna fia, szül. 1813. júl. 23. Debreczenben; középiskoláit szülővárosában és 1826-ban a német nyelv tanulása végett Eperjesen, 1827-től ismét Debreczenben, a jogi tanulmányokat Pozsonyban végezte, hol az 1832-36. országgyűlés alatt Poroszlay Fridrik egyik debreczeni követ mellett jurátuskodott. Élénk részt ett az akkori idők szabad szellemű ifjúsági mozgalmaiban. 1836-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett. Szabolcsmegyében tiszteletbeli, 1841. Biharmegyében rendes aljegyző, 1845. Debreczenben városi tanácsos. 1848-ban nemeztőri százados és a város egyik kerületének országgyűlési képviselője lett és 1849-ben a Debreczenbe menekülő országgyűlésnek főszállásbiztosa volt. A szabadságharcz után egyideig bújdosott; 1850-ben haditörvényszék elé állíttatván, kötél általi halálra ítéltetett; de Haynaunak a bécsi kormánynyal történt összezördülése folytán 31 társával együtt kegyelmet nyert. A 50-es években urbéri törvényszéki ülnök volt. 1860-tól fogva közhivatalt nem viselt, hanem szülővárosa felvirágoztatására szentelte idejét. 1862-ben a Pálffy Móricz gróf helytartó által neki felajánlott Észak-Bihar vármegye adminisztrátorságát sem fogadta el. Mint városi bizottsági tag, a jog és pénzügy, népnevelési, szépítészeti, színházi s titkos levéltári bizottságoknak tagja volt. Debreczennek társadalmi s egyesületi életében vezérszerepet vitt. Az 1846-ban alapított takarékpénzárnak sokáig igazgatója s a debreczeni István-gőzmalom-társulatnak elnöke volt. Lajos testvérével karöltve megalakította a debreczeni dalegyletet, melynek elnöke lett; úgy szintén az 1868. debreczeni első országos dalárünnepély sikerülte neki köszönhető. Különösen nagy érdemei vannak az ingyeniskoláztatás keresztülvitele körül (1868.). A koldulás eltörlésére nézve is sokat tett, valamint szülővárosa szinügyi viszonyainak emelésén is sikerrel fáradozott. Több városi közművelődési s emberbaráti egyesületnek volt elnöke s igazgatója. Mint amateur festő is kivált néhány sikerült képpel. Meghalt 1879. máj. 6. Debreczenben.
Czikkei a 60-as évek elejétől a debreczeni hirlapokban, de főleg a Hortobágyban (1861-66.) jelentek meg; eredeti s fordított költeményei a helyi s pesti hirlapokban, így a Debreczeni Emlényben (1860.), a Nagy Tükörben (Pest, 1861. saját rajzaival illustrálval), a Csokonai Albumban (1861.); debreczeni levelezője volt Δ jegygyel több évig a Vasárnapi Ujságnak; írt a Pákh Albert által szerkesztett M. Ember Könyvtárába és a M. Sajtóba is. Lefordította Horácz ódáit, melyekből mutatványokat közölt az Arany Koszorúja (1864. I.). Czikke az Alföldi Hirlapban (1867. 17. sz. Ingyenoktatás) és a Pesti Naplóban (1867. 109. sz.)
Munkája: Utazási levelek. Kézirat gyanánt, Debreczen, 1868. (1865. júl. 13-szept. 15. Németországban és Helgolandban tett utazását írja le.)
Kéziratban van a családnál az említett Horácz-fordítása és több költői műve; ezen kívül: Mátyás király otthon és a hadjáraton cz. hosszabb elbeszélő költeménye (mutatványt közölt belőle a Figyelő XV. 1883. 323. l.) s a Kalendárium cz. 3. felv. vígjátéka, melyeket a 70-es években Szigligetinek küldött bírálatra; de onnan vissza nem kerültek.
Álneve: Kadarcsy (Vasárnapi Ujság 1856-57. és a debreczeni lapokban, eredeti s ford. költemények alatt.)
M. Hirlap 221. sz. (Hadi törvényszéki itélet).
Csokonai-Album, Debreczen, 1861. 230., 241. l.
Egyet. Philol. Közlöny 1862. 357. l.
Vasárnapi Ujság 1868. 13. sz. arczk., 1879. 19. sz.
A Hon 1869. 104. sz.
1879: Bihar 107. sz., Szabadság (Nagyvárad) 126. sz., Fővárosi Lapok 107. sz., Bonyhay Bénjamin, K. I. halálára. Mezőberény, máj. 6. (Költemény).
Figyelő XV. 1883. (Két elveszett kézirat).
Petrik Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 722. l.
Turul 1895. 37. l. és gyászjelentés.