kisdedóvó intézeti tanár, szül. 1842-ben; előbb néptanító volt Miskolczon és Nagy-Kőrösön, majd Hódmezővásárhelyen nyitott leányiskolát és kisdedóvót. 1872-ben szélesebb kör után vágyódva a fővárosba jött és itt egészen a kisdedóvásnak szentelte magát. Egyike volt azoknak, kik a kisdedóvást a hazai szokásokkal és a magyar gyermek vérmérsékletével megegyezőleg akarták kifejteni. Budapesten az országos kisdedóvó egyesület által fentartott intézetben a számtan és természettudományok tanára lett. A tanügyi egyesületnek is igen bugzó tagja volt. Meghalt 1878 ápr. 13. özvegye az általuk alapított magán kisdedóvó intézetet a belvárosban még most is fentartja.
Czikkei a Néptanítók Lapjában (1870-71. Miért czélszerű a tantárgyakat összpontosítva tanítani? és mely tantárgyakat lehetne összpontosítani? Nézetek a gyermek játékáról, 1872. A játékok fölhasználása a tanításnál, 1877. A kisdednevelés feladata az általános nevelésben, 1878. A cselekvési ösztön ápolása és művelése a kisdednevelésben); a Népnevelők Lapjába s a Kisdednevelésbe is írt czikkeket.
Munkái:
1. A konyha vegytana. Polgári nőiskolák, tanítóképezdék és művelt gazdasszonyok számára. Franke L. után ford. Szeged, 1875.
2. 101 gyermekjáték leírását tartalmazó játékkönyv dalokkal. Bpest, 1877.
3. A nemi és egyéni sajátságok. Vácz, 1877.
Szerkesztette a Nevelési Szakközlönyt 1873-74-ben és melléklapját a Gyermekbarátot 1874-ben és az Eötvös-Naptár I. évfolyamát 1878-ra György Aladárral Budapesten.
Fővárosi Lapok 1878. 88. sz.
Néptanítók Lapja 1878. 8. sz.
Kiss Áron, A nevelés- és oktatás-történet kézikönyve. Bpest, 1880, 254. l. és A magyar népiskolai tanítás története. Bpest, 1881. 468. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 719. l.