ev. ref. lelkész, szabadja-szent-királyi (Veszprémm.) származású; 1788. ápr. 18-án a debreczeni collegium felső osztályába lépett; 1797. márcz. 17-től 1800. ápr. 20-ig Hajdú-Böszörményben volt rector; 1801. Hadházán, 1804. Álmosdon volt pap; 1806. ápr. 20-tól 1809. jún. 10-ig ismét Hajdú-Böszörményben lelkésztanári czímmel; ezután Hadházára ment papnak; 1814. H.-Bagoson lelkész, 1822. egyházi ülnök, 1823. egyházmegyei jegyző, 1826. ápr. 24-től pro-senior; 1828. Udvariban pap, hol 1831. decz. 5. meghalt 60. évében. A Hazai s külf. Tudosítások szerint Diószeghi Sámuel tanítványa volt és "a nyelvek philosophiájában való jártasságával, nemzeti nyelvünk pallérozásában tünt ki s a (debreczeni) grammatika rendbeszedésében közreműködött".
Munkája: Hivatalbéli hívség és annak szerző oka, vagy fundamentoma, melyet néhai nagytiszt. Földvári József urnak a debreczeni ref. ekklesia lelki pásztorának ... temetési tisztességtétele alkalmatosságával halotti prédikáczióba foglalva előadott a debreczeni ekklesia kis templomában. Debreczen, 1830.
Hazai s Külf. Tudósítások 1831. II. 51. sz.
Petrik Bibl. és Bakóczi János szives közlése a debreczeni ev. ref. egyház jegyzőkönyveiből.