országgyűlési követ, K. György és vajai Vay Anna fia, szül. 1817. febr. 11. Ottományban (Biharm.); gondos nevelésben részesült; azért korán kitünt fényes eszével, európai műveltségével és megvolt benne minden magyar erény, büszkeség, lovagiasság, baráti önfeláldozás. A 30-as évek végén és a 40-es években ő, Csernovics Péter és br. Wenckheim Béla képezték azt a gavallér triászt, mely a külföld előtt is becsületet szerzett a magyar gentleman névnek. K. Ottományban igazi kis király volt. 1843-tól Biharmegye követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Az 1848. márcz. mozgalmakban élénk részt vett és mikor Károlyi István gróf a huszárezredét alakította, ő lett annak első tisztje, századosa. A világosi fegyverletétel után ő is elítéltetett és egy ideig Josefstadtban fogoly volt. Innét kiszabadulva, Párisba ment és ott telepedett le; ő, Teleki László gróf és Almási Pál III. Napoleon udvaránál is szivesen látott vendégek voltak. A porosz-osztrák háborúban a Klapka-legio egyik szervezője volt. A koronázás után ő is amnestiát kapott és haza jött. Budapesten az István szállóban lakott. Utazás közben egy szerencsétlen esés következtében meghalt 1872. ápr. 29. Salzburgban, 56. évében.
Ponori Thewrewk József, Hongyülési Emlény, Pozsony, 1847. 5. l.
Ország Tükre 1862. 4. sz. arczk.
Egyetértés 1895. 68. sz. és gyászjelentés.