Kolossváry Ferencz (kolosvári),
róm. kath. lelkész és czímzetes kanonok, szül. 1813. ápr. 22. Külsővaton (Veszprémm.) nemes szülőktől; alsó iskoláit Veszprémben végezte, a bölcseletet és theologiát Győrött, hol az egyházi rendbe lépett. 1836. május 8. pappá szenteltetvén, a püspöki udvarban levéltárnoknak neveztetett ki; utóbb szentszéki aljegyző s 1845-ben vaszari plébános, később cz. kanonok lett. Győr- és Sopronmegye Vecse- s Bácsa-egyházi nemes székek táblabirája is volt. Meghalt 1882. ápr. 12. Vaszaron.
Munkája: Örömdall mélt. és ft. Sztankovits Ker. János úrnak, győri egyházi megye püspökének tiszteletére, midőn 1838. mindszenthava 28. napján püspöki székébe fényesen iktattatnék. Győr.
Kiadta nagybátyjának Kolozsváry Sándornak Egyházi beszédeit (Pozsony, 1843) két kötetben, melyeket a magyar nyelv akkori irályához áldolgozott.
Schematismus Jaurinensis 1845.
Danielik, Magyar Irók II. 152. l.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.