theologiai doktor, pécsi nagyprépost, K. Antal kamarai praefectus, ki utóbb tanácsnoknak neveztetett ki Pozsonyba ugyancsak a kir. kamarához, és Kotzer Terézia fia, szül. 1745. decz. 16. Huszton (Máramarosm.); szüleivel Pozsonyba költözvén, ott járta a gymnasiumot és Nagyszombatban végezte bölcseleti s jogi tanulmányait. 1762-ban a pécsi növendékpapok közé lépett. A theologiai tanulmányok befejezése után még fiatal lévén arra, hogy áldozópappá szenteltessék, Klimó György püspök által 1764-ben Bécsbe küldetett, hol francziául is megtanult; 1766-ban, hogy magát még inkább kiképezze, Olaszországba utazott s Pisában okt. theologiai doktor lett, Rómában pedig a pécsi püspökség történetéhez gyűjtött adatokat. 1767. nov. rómából hazájába visszatért és decz. 23. Pozsonyban misés pappá szentelte föl az ott tartózkodó Klimo püspök, a ki mellett a püspöki udvarban mint káplán maradt; 1770. októbertől egyszersmind könyvtárigazgató; 1771. máj. 14. theologiai tanár, 1773. ápr. 21. szentszéki ülnök, 1775. decz. 14. pécsi kanonoklett; 1783. nov. 10. káptalani decánná választatott és 1792. júl. 18. olvasó-kanonokká nevezték; a káptalan levéltárát rendezte és lajstromozta. 1795. máj. 19. Keresztelő szent Jánosról nevezett pécsi kisprépost, 1802. márcz. 26. pedig nagyprépost lett. Az 1792-1811. országgyűléseken mint káptalani követ vett részt. A görög és héber nyelveken kívül beszélt latinul, francziául, olaszul, németül, horvátul, illyrül, a magyar nyelvet pedig mily alaposan tudta, kitünik a munkáiban előforduló régi kiejtésű vagy rosszul írt szavak fejtegetéséből és magyarázatából. Magára keveset fordított, annál többet a szegényekre, minden évben 12 tanuló ifjút tartott; számos egyházi s világi férfit segített 57 évi kanonoksága alatt. Rokonainak, pozsonymegyei ősi birtokát még életében átadván, végrendeletében minden szerzeményét a szegényeknek hagyta; gazdag könyvtárát, kézirati gyűjteményét a püspöki könyvtárnak ajándékozta. Meghalt 1832. szept. 2. Pécsett.
Munkái:
1. Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1782-1812. Hét kötet. (Ism. Zeitschrift von u. für Ungarn IV. 259.)
2. De sacra regni Hungariae corona commentarius. Quinque-Ecclesiis. 1800. (és mellékelve: Slagius, Steph., De status ecclesiae Pannonicae libri VII. a hetedik könyvhöz. Kézirata a m. n. múzeumi könyvtárban.)
3. Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804. 18 rézmetszetű táblával. (Ism. Zeitschrift von u. für Ungarn IV. 259. l.)
4. Littera pastoralis. Dilectis fratribus universis per dioecesim Quinque – Ecclesiensem alias approbatis confessoribus salutem et divinam benedictionem. Quinque – Ecclesiis, 1826.
Kézirata: Salagianae de situ Singedonis et Taurini sententiae defencio, 4-rét 115 lap; Mischellanea Hungarica, notata diplomatica, litterae. 8rét 46 levél és latin levele Horvát Istvánhoz, Pécs, 1820. aug. 5. (a m. n. múzeum könyvtárának kézirati osztályában.)
Horányi Memoria II. 412. l.
Egyházi Tár VI. 1835. 153. l.
Danielik, Magyar Irók II. 150. l.
Brüsztle, Recensio I. 611. l.
Petrik Bibliogr. (Az 1-3. sz. munkákat Stoeger Koller Ignácz jezsuitának tulajdonítja, a ki nem írt; utánna Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 1183. cz. munkájában ugyanezen hibába esik.)