tanító, szül. 1866. okt. 30. Eszteromban, hova atyja Lengyelországból telepedett le. K. középiskoláit szülővárosában és Budapesten végezte, mire az esztergomi kir. érseki róm. kath. tanítóképzőbe lépett; az éppen akkor ott alakult önképzőkörben Pásztortűz cz. idylljével első pályadíjat nyert. Buzdította őt Majer István, ki mint tanfelügyelő figyelemmel kisért fejlődését és foglalkoztatta is mellesleg a népies irodalmi szakban. Tanítói oklevelét Esztergomban elnyervén, tíz évig tanított Heréden (Nógrádm.), Ecséden (Hevesm.), Pinczehelyen (Tolnam.), Sashalomon (Hevesm.), Jász-Árokszálláson és 1892 óta Egerben tanít. Az 1895. ápr. 11. a tanítók országos bizottsága közgyűlésén a Tanítók képviseltetése a fegyelmi biróságokban cz. indítványa figyelmet keltett. Eger társadalmi életében élénk részt vesz. Kezdeményezésére alakult az egri általános iparos ifjúság olvasóköre.
Tárczaczikkei az Esztergom és Vidékében K. Alfonz álnév alatt jelentek meg; a Ribényi Antal által Budapesten szerkesztett Családi Regénytárba elbeszéléseket írt (1888-90.); a jászberényi Jászságba (1893) tárczákat és társadalmi czikkeket Jánusz-szky és Falstaff álnevek alatt, a M. Államba (1896. 236. sz.) Bethlenfalvi Balássy Ferencz életrajzát; több fővárosi, helyi s tanügyi lapba egyéb költeményeket; 1893-ban az Eger és Vidéke főmunkatársa lett.
Az Egri Ujság politikai lapnak 1894-től segédszerkesztője; 1896. jan. 1. óta pedig a Hevesmegyei Tanügy paedagogiai szaklap felelős szerkesztője.
Vaday József, M. Tanférfiak... Albuma B.-Csaba, 1896. fényny. arczk.