bölcseleti doktor, rabbi s orientalista, előbbinek testvérbátyja, szül. 1842. jún. 11. Félegyházán (Pestm.); 1849 elején szüleivel ő is Kecskemétre került, hol 14 éves korában Deutsch Henrik főelemi tanító előkészítette a gymnasium alsóbb osztályaira, mire az ottani gymnasium III. osztályába lépett; itt végezte középiskolai tanulmányait a VII. osztályig; egyidejűleg Fischmann F. H. főrabbi vezetése alatt a Talmud és papi szaktudományokban is előhaladt; mindvégig nagybátyja Hoffmann Lázár segítette. A német nyelv elsajátítása végett 1860-ban a pesti, akkor német áll. gymnasiumba ment a VIII. osztályba. Innét a boroszlói papnevelőbe költözött és itt vetette meg tudományának alapját; a zsidó szaktudományokon kívül, az egyetemen egyszerre tíz keleti nyelv tanulmányozásába fogott; daczára annak, hogy emellett még az önfentartási gondokkal is meg kellett küzdenie, életét magánórák adásával tartotta fenn, sőt öcscsét Adolfot is ezen keresményéből segélyezte. 1865-ben Lipcsében a keleti nyelvekből bölcseletdoktori oklevelet nyert. Kitünő szónoki tehetségének híre terjedvén, a tarnowitzi hitközség (Felső-Sziléziában) őt, noha papi vizsgáját még két év mulva volt leteendő, papjául választotta; megtartotta próbaszónoklatát, hol 100 tallért és aranygyűrűt kapott tiszteletdíjkép; ebből élt egész évig, sőt még öcscsét K. Adolfot, kit magához vett, támogatta; ő azonban a meghívást nem fogadta el, hanem folytatta tanulmányait. 1867. jan. 27. letevén a papi vizsgát, hazájába visszatért és a husvéti ünnepekre Székesfejérvárra szónokul meghivatott, hol oly sikert aratott, hogy a hitközség azonnal főrabbijának megválasztotta. Az 1868-69. általános zsidó cogressusnek tagja, majd jegyzője lett. Eötvös József báró a megye összes zsidó iskoláinak igazgatójává nevezte ki. 1866-ban a német keleti-társaság tagjául választotta, báró Eötvös József vallás- és közotkatásügyi miniszter pedig 1868-ban a fejérmegyei izraelita elemi iskolák igazgatójának nevezte ki. 1875-ben a pécsi hitközségtől kapott meghívást; innét Nagyvárdra került. 1885-ben elfogadva a new-yorki Achavat-Cheszed község meghívását, máj. 5. Amerikába ment és mint a nevezett község rabbija s az általa alapított orthodox Jewish Theological Seminary egyik tanára s igazgatója működött élte fogytáig. Konzervativ iránya mérsékelte a szélső reformszellemet; ezen működése azonban éles tollharczba keverte vagy nyolczvanöt ottani rabbival. A chicagói világkiállításon az executive-comité tagjává választotta és így tőle függött, hogy mely munkák felolvasása fogadtassék el. Több tudós társaságnak volt tagja; mint szónok magyarul, németül és angolul prédikált. Meghalt 1894. május 25-én New-Yorkban.
Czikkei a M. Izraelitában (1864. A Rómában élő zsidók polgári és társadalmi viszonyairól); a Ben-Chananjában (1867. etymologiai fejtegetések); a lipcsei Zeitschrift der deutschen morgenländ. Gesellschaftban (XXI. 1867. Was hat die jüdische Eschatologie aus dem Parsismus aufgenommen? XXV. 1871. Die Adamslegende); az Izraelita Közlönyben (1868. Szaadjas és Maimonidesnek a Talmudhoz viszonyított vallásbölcseleteiről, 1870. Egy zsidó theologiai fakultás felállításának szükségességéről); az Ungarischjüdische Wochenschriftben (I. Über das Verhalten der Juden dem Nichtjuden gegenüber, Agadische Elemente in den mohamedanischen Legenden, Die drei Parcen imTalmud); a Neuzeitban (1871. Eine persisch-talmudische Sage, Zur Beleuchtung einer dunklen Mischna, Zur Erklärung einer schwierigen Raschi-stelle, Erklärung einer talmudischen sprichwörtlichen Redensart); az Allg. Zeitung des Judenthumsban (171. Biblische Quellennachweisung einiger Zoroasterlegenden); a Reformban (1872. 119., 120. sz. Az Istenítéletek); a Beth-Lehemben (1874. Das Hirtenleben unserer Väter); Talmud és a prsismus (Hunfalvy Pál felolv. a m. tud. akadémiában, megjelent a Tenczer-Albumban); a M. Zsidó Szemlében (1897. Aboab Izsák a zsidók szenvedéseiről Pernambuco ostromlásakor) sat.
Munkái:
1. Über die jüdische Angelogelogie und Dämonologie in ihrer Abhängigkeit vom Parsismus. Leipzig, 1866.
2. Az új korszak. Zsinagogiai beszéd a zsidók egyenjogusíttatása ünnepélyére tartva a székesfejérvári templomban. Pest, 1868.
3. Ein wort zur Zeit. Gottesdienstlicher Vortrag. U. ott, 1869.
4. Abel Kabed. Gedächtnissrede auf weiland H. Dr. M. Zipser. Stuhlweissenburg, 1870.
5- Abnér és Batthyányi, történeti párhuzam Batthyányi tetemei ünnepélyes eltakarítása alkalmából. U. ott, 1870.
6. Kritische Beleuchtung der persischen Pentateuch-Übersetzung von Jacob ben Joseph Tavus, unter stetiger Rücksichtsnahme auf die alten Versionen. Ein Beitrag zur Geschichte der Bibelexegese. Leipzig u. Heidelberg, 1871.
7. Etwas über die Moral und die Abschaffungszeit des Buches Tobias. Bresslau. 1872. (Különny. a Jüd. Zeitschrift für Wissenschaft u. Lebenből).
8. Üdvözlő szó a pécsi izr. hitközséghez. Székesfehérvár, 1874. (Székfoglaló).
9. Bucsúszó, intézve a székesfejérvári izr. hitközség- és a városi közönséghez. U. ott, 1874.
10. Az ó- és ujkori József élettörténeti párhuzama. Emlékbeszéd, melyet 1875-ben b. Eötvös József halálának IV. évfordulóján a pécsi zsinagogában tartott.
11. A zsidók története. A Biblia befejezésétől a jelen korig. Függelékül: A két ezredéven át fejlődött zsidó irodalom történetének kor- és szakszerinti áttekintése. Segédkönyv a középtanodák, polgári iskolák, családi s tanodai könyvtárak számára. Nagyvárad, 1881.
12. A félreismert Izrael. Nagyvárad, 1882.
13. Aruch completum, sive Lexicon vocaluba et res, quae in libris Tragumicis, Talmudicis et Midraschicis continentur ... Viennae et Berolini, 1878-92. Kilencz kötet. (Nátan ben Jechiel, Aruch cz. talmud szótárának bővített magyarázó kiadása. Húsz évi fáradságának gyümölcse, melynek kiadásához Kovács Zsigmond pécsi püspök ezer forinttal járult).
14. Ethik of the Father's. New-York, 1885-86. Két kötet.
15. Talmudical studies. U. ott, 1887.
16. Semitic studies in memory of... Kirchhain, 1897.
Kéziratban: Magyar-perzsa gyöknyomozások; Mózes öt könyvények magyar fordítása; magyar és német zsinagogai beszédek, nyolcz kötet; Die Weinkultur bei den Hebräern; Alphabetisch geordnete Anlage von Talmud- und Midraschstellen.
Moenich és Vutkovich, Magyar írók. Pozsony, 1876. 479. l.
Kayser, Allg. Bücher-Lexikon. Leipzig, 1877. XIX. 723. l.
Petrik Könyvészete.
Lippe, Ch. D., Bibliograf. Lexikon, Wien, 1881-89. I. 251., II. 145. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Kecskeméti Képes Naptár 1894. 169. l. arczk.
Pesti Napló 1894. 150. sz.
M. Zsidó Szemle 1894. (Kecskeméti Ármin).
Pallas Nagy Lexikona X. 670. l. (Kohn Sámuel).
Várady Ferencz, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. I. 420. l.