bölcseleti doktor, rabbi és főgymnasiumi tanár, szül. 1866. aug. 11. Liptó-Szent-Miklóson, hol az elemi iskola öt osztályát 1877-ben, a gymnasium négy osztályát 1877-79-ben mint magántanuló végezte s a vizsgát az országos rabbiképző intézetben tette le; ugyanott az alsó tanfolyam öt évfolyamát 1884. júl 26. fejezte be érettségi vizsgával. Minthogy a főgymnasiumi tantárgyakon kívül a héber nyelvtudománynyal és zsidó irodalommal is foglalkozott, papi pályán maradt és az 1884-85. tanévre Boroszlóba ment az ottani zsidó theol. seminariumba s folytatta theologiai kiképeztetését, a kir. porosz egyetemen pedig bölcseletet és keleti nyelvészetet, különösen az arab nyelvet és irodalmat hallgattal. Visszatérve Budapestre, 1885-től hallgatója volt az orsz. rabbiképzőintézet felső tanfolyamának és az egyetem bölcseleti karának; miután vizsgáit a keleti nyelvészetből és irodalomból (arab, szyr. héber, chald és phönicziai) úgy a persa s német nyelv- és irodalomból letette, 1888. május 4. bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1890. febr. 19. szerzett rabbi oklevelet; ápr. 1-től 1896. márcz. 27-ig a temesvár-gyárvárosi izraelita hitközség főrabbija s a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezett középiskolai hittanár volt. A tudomány iránti vágya mindinkább serkentette, hogy folytassa tanulását; azért 1896. ápr. iratkozott a berlini egyetemre, hogy tanulmányozza a classica philologiát és a németet és fejlessze a művészettörténeti s aesthetikai ismereteit, Grimm H. és Frey előadásait hallgatva; okt. Berlinből visszatérve a budapesti egyetem bölcseleti karának rendes hallgatói sorába lépett; 1897. okt. 27. nyert tanári oklevelet és azon év nov. 10. óta a kaposvári állami főgymnasium tanára. Anyanyelvén kívül elsajátította a német, héber, latin, és tótnyelvet, olvas arab, szír, görög, franczia, angol és spanyol nyelven.
Czikkei a M. Zsidó Szemlében (1887. Egy XV. századbeli moralista, 1889. Egy középkori rabbi és erkölcstanító: Alámi Salamon, A zsidó vallásos vitairodalomhoz sat. könyvism.); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1889. Adalék a görög nyelv kiejtésének történetéhez); a bécsi Neuzeitban (Ein jüdischer Ethiker); az Ungar. Israelitben (Abu Mazun Musza ibn Esra); írt még a Dél-magyarországi Közlönybe. a Délvidéki Ellenőrbe, a Südungarische Reformba; a Temesvarer Zeitungnak is munkatársa.
Munkái:
1. Juda ibn Balam, XI. századbeli philologus élete és munkái. Bölcsészettudori értekezés. Bpest, 1888. (Németül a Weissmann S. J. Monatsschriftjében. Bécs, 1889.)
2. Székfoglaló. Temesvár, 1890.
3. Ünnepi beszéd márcz. 15. U. ott, 1892.
4. A hittan elemei. Az izraelita ifjúság számára. U. ott, 1892. (2. kiadás. U. ott, 1894.)
5. Avatási istentisztelet rendje. U. ott, 1895.
Álnevei: Stramm, Tar és Papp.
M. Könyvészet 1894. és önéletrajzi adatok.