Koháry István, (csabrági és szitnyai gróf),
a költő, K. István honti főispán és Balassa Judit fia, szül. 1649. márcz. 11. Csábrágon (Hontm.); szülei Nagyszombatba küldték iskolába, itt volt már 1664-ben; felsőbb tanulmányait Bécsben végezte 1667-ben. Anyjának vallásos befolyása hatott reá, midőn a theologiai kar tagja lett; anyjához 1666-ban írt levelei tele vannak disputatióiról szóló értesítésekkel; aug. 12-én ünnepélyesen történt meg vitatkozása; második disputatiója alkalmakor Leopold király 200 arany súlyú lánczczal tüntette ki. 1667 elején hazatért, hogy hivatalát, a füleki főkapitányságot elfoglalja s könyveit karddal cserélte fel, mert a szomszédos egri, budai s gyöngyösi törökök gyakorta elszáguldoztak Fülek falai alá. Felterjesztést intézett 1671-ben a hadi tanácshoz segélyt sürgetve Fülek megerősítéséhez és 1672-ben utalványoztak is e czélra 1500 frtot. A szerencse, mely hadi vállalatait kiséré, s bátorsága fényessé tevék nevét a törökök előtt. 1678-ban Thökölynek a törökkel szövetkezett kuruczai ostromolták Füleket, de K. vitézsége elvonulásra kényszerítette az ostromlókat; ezért Leopold deczember 13. elismerő levéllel és arany lánczon függő arczképével tünteté ki vitéz hivét. Leopold a békés kiegyezést megkisérlendő 1681. ápr. 28-ra Sopronba hívta meg a hűségében maradt rendeket, hol a Koháry testvérek István és Imre is megjelentek. A kiegyezés nem sikerült; Thököly török segítséggel 1682. szept. 2. ismét ostromolta a várat, mely 16. megadta magát és K. foglyul Regéczre küldetett. Thököly igyekezett bátor ellenfelét a maga hitére csalni; azonban igéretei s fenyegetései Koháryt nem tántorították meg hűségében; azért Munkácsra, azután Tokajba, Sárospatakra s Ungvárra hurczoltatott. 1685-ben megszöktették és K. Bécsbe sietett: Leopold júl 15. őt Farkas és Jónás testvérével együtt grófi rangra emelte, rövid idő mulva pedig a Dunán inneni részek és a bányavárosok altábornokává nevezte ki. Összeütközései a dúló törökökkel egymást érték; a Dunán két ízben is átkelve, a törököt Székesfehérvárnál véresen megverte, 1686-ban Buda ostromában K. huszárjai is részt vettek és a vár feladása után, annak őrízete ő reá s négyezer némettel Beck őrmesterre bizatott. K. a nyugodalmas várparancsnokságot csakhamar a harcztérrel váltotta fel. 1687. nov. végén ott volt Eger ostrománál és a magyarokat vezette a hatvani kapu előtt, Kerecsend és Egerszalók felől. Az itt Szalók felé nyúló völgy manapság is Koháry nevét viseli s az itt lévő kutat Koháry kútjának nevezik. Az ellenség kirohanását hősileg visszaverte; de midőn heve egészen a kapuig ragadta, a bástyáról irányzott golyó jobbját veszélyesen megsebesíté. Azért nem távozott a harcztérről, megvárta, míg a kiéheztetett őrség decz. 17. feladta a várat. Kézsebe oly lassan és a hibás kezelés következtében oly rosszul gyógyult, hogy jobbjának többé nem vehette hasznát. Igy hullott ki a kard kezéből és most, hogy sorsa elszólítá a harcz teréről, nem szünt meg munkálkodni hazája javára: mint államférfi új pályát kezdett. Üres óráiban ápolá lelki tehetségeit, olvasgatott, írt. Főleg, midőn kézsebe tétlenségre szorítá, gondolatait, reflexióit versekbe öntve, házi lelkészével írásba foglaltatta. Igy lett ő másodízben is költővé. A Rákóczy felkeléskor 1703-ban az alvidéki megyékbe küldetett a királyi ház iránt hű főurak közreműködésével hadsereg szervezésére. Összeverbuvált katonáit aztán fölvezette a Vég vidékére, hol a kuruczok már nagy szerencsével hódítottak. K. első szereplése Rákóczy kuruczai ellen balul ütött ki. Ő bár továbbra is a táborban maradt, nagyobb szerepet soha sem vitt, hanem inkább a béke megkötésén iparkodott. Leopold az 1704. okt. Selmeczbányára békeértekezletre Széchenyi Pál kalocsai érsekkel. Szirmayval és Visa préposttal együtt őt küldé biztosaiul. A békéből azonban semmi sem lett és K. bár kelletlenül továbbra is részt vett a csatákban. Az országnak tetemes összegeket kölcsönzött a háború sikeres viselésére, ezenkívül saját költségén egy huszár csapatot szerelt fel és élelmezett. Az 1707. ónodi gyűlésen a kuruczok őt is megnótázták és birtokait szétosztották; így a csábrági várat Bercsényinek adta Rákóczy József király 1707-ben, hogy a jeles hazafit magának is lekösse, altábornagyi ranggal díszesítette. 1709. aug. kedvencz várát Pálffy sikerült csellel visszafoglalta. 1711 elején pedig Hontmegye örökös főispánjává nevezte ki József, egyszersmind a nógrádmegyei főispánságot, melybe még 1665-ben beigtattatott és melyet fogsága alatt testvére Farkas viselt, családjában örökössé tette oly módon, hogy mindig a legidősebb fiú viselje a tisztséget. III. Károly az 1712. koronázó országgyűlésen, negyvennyolcz évi hű szolgálatáért és elpusztított jószágaiért a fő hadi tanács előterjesztésére egész fizetéssel nyugdíjazta. Ő azonban nem lépett végkép nyugalomba, mert az 1714. országgyálés decz. 29-én országbíróvá választotta s mivel kézsebe miatt képtelen volt az írásra, a 29. törvényczikk felhatalmazta, hogy nevét ezüst lapra metszetve, ezt használhassa kézaláírás helyett. Ez időtől kezdve kedvencz csábrági várában élt folytonos munkálkodás, igazságszolgáltatás és jótékonyság között. Nyughelyét csak akkor hagyta el, midőn az országgyűlések elszólították, hol 1720-ig több bizottságba választották; vagy mikor, mint kir. biztos szerepelt. Jobbágyainak valóságos atyja volt; azért szerették is őt rendkívül. Igy kecskeméti jobbágyainak adóját soha feljebb nem emelte, a miért is érzékenyen tapasztalta, mint fenmaradt leveleiből kitetszik, hogy a kecskemétiek őt, mint atyjukat szeretvén csábrági kastélyában évenként kétszer, háromszor meglátogatták s «egy pár szép csikót, bőjtre halat, ünnepekre fűszerszámot, husvétra néhány bárányt s ha egyebet nem, egy köteg jó dohányt s néhány cserép-pipát szárastúl ajándékba vivén, megtisztelték.» Gyomorbaja miatt, melyet sanyarú fogságában szerzett, egyszerű és kevés étellel élt, a dohányzás és fekete kávé voltak az egyedüli élvezetek, melyeket megengedett magának. A dőzsölést, dobzódást utálta, miután bort sohasem ivott; a férfias mulatságok közül azonban a vadászatot szenvedélyesen szerette s néha társaság kedvéért kártyázgatott is. Nőtlen életet élt. Végrendeletében főúri bőkezűséggel emlékezett meg egyházáról és az iskolákról; közel 600,000 forintra rug azon összeg, melylyel a róm. kath. eyházakat, szerzeteket, seminariumokat és iskolákat gazdagítá, ebből több mint 100,000 frtot szegény tanulók segélyezésére rendelt fordíttatni. Kecskeméten kegyesrendi gymnasiumot alapított, a debreczeni hasonló intézetet pedig 31 növendékre convictussal látta el. Meghalt 1731. márcz. 29. Csábrágban.
Munkái:
1. Sok ohaltás közben Inség VIselésben éhség szenVeDésben keserVes rabságban MVnkáCs kőVárában szerzet Versek. Mellyeket, szerője, mulatozására, jutván rabságábúl, szabadulására. most kinyomtattatot, olvastatására bánatos szívének, vigasztalására. Az ezer hét száz hVszaDIk esztenDőben éLetVnkeL eLfoLYos s-enYésző VeDőben. Hely n. (1720) 5 füzetben. (2. VeDönk MVLására bVnk taVoztatására VerseInket kohoLLYVk 2. A bV enYhőDésére, terhénekIs könnyebeDésére. a VagY, eL keserVeLt s-eLepeDet szIVnek pIhenésére, szerzet Versek. 3. A MeggYVekerezett rabságos bánatnak keserVes bVsVLassaL elterIeDet ágaIn kinőtt fVezfa Versek. MeLLYket egY VegYefogYot rab hevertében Vett renDekben, keserVes Inségének VIseLtében, éIIeL nappal bezárt fogházában. bVaL teLYes napIaIban, VntaLan heVerVe, s-henYéLVE, fonnYasztó hóLnapIban, Igen hoszszV Inségének keserVében szIVének Jó keDVét eLVező, s-fogYasztó, szVenteLenVel foLYó esztenDeIben. (Ezt a füzetet Sztrakos Adalbert nógrádi plébános fordította latinra s kiadta: Salictum Heliconis... Budae, 1725. cz.) 4 A föLséges MInDenható, atYa VrIstenhez ohaJtVa Igaz tIszta szIVbéLI sohaItássaL nYItot KönYörgés kezdetű czímnélküli füzet, mely hét verses könyörgést, istenes éneket tartalmaz. 5. KesereDet rabnak bVban VszVa, s-annak terhét hVzVa ébren a LVVa Látot áLma. MeLYLYet heVertében, rabságos VegYében szVnnYaDozása közben LeIra Versekben annak szIves IoakaróIa. (K. e veerseket jobbára munkácsi legsúlyosabb fogságában szerzette s emlékezetében gyakori ismételgetés által megőrizte, minthogy a megtagadott írószerek miatt azokat csak megszabadulása után irogatta le; majd midőn a kuruczok Csábrágot feldúlták és verseit a tűz felemészté, a legtöbbet újra leiratta emlékezete után. A chronostichonos verses czímekből a készülési évüket is meghatározhatjuk, az első füzet 1683-84-ben, a 2-4. füzet 1684-ben az utolsó 1685-ben készült. Kézirati másolatai a m. nemzeti múzeum könyvtárának kézirati osztályában.)
2. Üdő mulatás közben szerzett versek. Melylyeket iratott, mások pennájával, érkezvén az tavasz, Gergely gólyájával, ki újiúlni kivánt, fáknak bimbójával, Benedek fecskéje, kezdett nótájával. Hely és év. n. (Valószinűleg 1720 után jelent meg és Eger alatt történt megsebesülése után készült. Kézirata 1708-ból a m. n. múzeumban.)
3. Sok féLe kerezzteL eL-kesereDet eMbernek kI-kohoLt Verse. Hely és év n. (Chronostichonja 1706. évet mutat.)
4. DesCrIptI VersVs ex fragMentIs In otIo sCrIptIs. Hol egYszer, s-hóL Mászor kI-faragot, s-ösze szedet rongYabVL LeIrt fVezfa Versek. Hely és év. n.
5. Inter CVras InterCVrrentes MeDItatIones. Hely és év n. (1714-20-ban készült verseket foglal magában.)
6. ELVénVeLt eMbernek bVsVLó gonDoLatI. VagY hogY Inkáb, éLetének VégérVeL eLMeLkeDesI. Hely n. (1721.)
7. AntIDOta MeLanChoLIae absqVe naVsea eXoperata aC DIVersIs VICIbVs sIne taeDIo aDhIbIta. Hely és év n. (1722.) A munkácsi fogságában írt verseiből egy-két töredéket közöl a Szépliteraturai Ajándék (1823. 21-26. l. Magyarországnak elveszett szabadságán s török igájában esett sorsán, jaj igen méltó keseregnem cz., teljesebben mint az eredeti kiadásban, hol a közlő szerint negyedrészben jött ki); a Postalánczolatok hazánkban, 1704-ben, sajátkezűleg írt jegyzeteiből közli Hatos Gusztáv (Budapesti Közlöny 1868. 128. szám); Naptárjegyzetei 1704-1712. (Tört. Tár 1878. 396-400. l.) Thaly Kálmán, K. rabénekeiből közöl néhányat az Adalékok a Thököly- és Rákóczykor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. cz. munkájában és egy latin epigrammáját a Figyelőben (VII. 1879. 221. l.). Levelei tanulókorából (Századok 1876. 384. l.), Gyarmati Balassy Judithoz (u. ott, 1870. 650. l.), Kecskemét városához (u. ott, 1870. 651. l.)
Kéziratai: A halálnak horgával s hálójával nyilával kézijával s kaszájával szivünket bágyasztva keserítve s fojtogatva igen keservesen epesztő sétáló irásáról az aláb megírt szóknak bötűire szerzett versek. (A chronostichon szerint 1685-ben készült 4rét 28 levél a m. n. múzeum könyvtárában, lapszámozása a 80-al kezdődik és így több is lehetett); Infestivitate sancti Gregorii adest aetatis annus octuagesimus anni plane octuagesimi afflictiones quotidie experior. (Három időmértékes vers 1728-ból); Excellentia poesis in lingua latina qua statum suum afflictum lamentatur 1714. ívrét 6 lap (a m. nemz. múzeumban.)
Arczképei: két olajfestés van a m. történeti képcsarnokban és u. ott, egy rézlap, rajzolta Pfeffel János András Augsburgban; Widemann E. rajza és metszése; kőnyomat: Rohn és Grund pesti intézetéből 1863. (a Koszorú mellett.)
Péterffi, Carolus, Curia judicum regni hungariae. Tírnaviae, 1726. 101. l.
Kazy, Franciscus, Posthuma Memoria... St. Koháry. Tyrnaviae, 1732.
Horányi, Memora II. 390. l.
Lethotzky, Andr., Stemmatographia, Posonii, 1798. II. 217. l.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 870.
Kölesy és Melczer, M. Plutarkus II. 124.
Mocsáry Antal, Nógrád vármegye esmértetése. Pest, 1826. III. k.
Hebe 1826. rézm. arczk.
Toldy, Handbuch der ungar. Poesie. Pesth u. Wien 1828. I. XXXII., 95. l., M. Költészet története, Magyar nemzeti irodalomtörténete, Összes Munkái III.
Aurora 1832. rézm. arczk. (Bajza.)
Közhasznú Esmeretek Tára VII. 259.
Oesterr, National Encyclopaedie III. 243. l.
Hrtenfeld. I., Oesterr. Militär-Konversations-Lexikon. Wien. 1850. III. 565.
Neuvelle Biogr. générale. Paris, 1850. XXVIII.
Pesti Napló 1854. 288. sz. (Lonkay A.)
Kertbeny, Album hundert ungar. Dichter. Dresden, 1854.
Család Könyve I. 1855. (Sárváry B.)
Kolozsvári r. kath. gymnasium Évkönyve 1855. (Horváth Pius.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 260.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, 1860. VI. 289., 291. l.
Vasárnapi Ujság 1860. 37. sz., 1863. 21. sz. arczk. (Szathmári Károly.)
Delejtű 1860. 17. sz. (Wertler M.)
M. Mágnások életr. és arczk. Pest, 1863. IV. kőnyom. arczk.
Koszorú 1863. arczk.
Ország Tükre 1865. 11. sz. arczk.
Gróf Károlyi Sándor, Naplójegyzetei. Pest, 1865. (Szalay L., M. Tört. Emlékek V.)
Századok 1870. 649., 1871. 214., 1872. 238., 1876. 384. l. (Thaly K.)
Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczy-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. Két köt.
Pauler Gyula, Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. Pest, 1875. Két k.
M. Sion 1877. (Némethy Lajos).
Figyelő XXIII. 1883. (K. szüleiről).
M. Könyv-Szemle 1883. 323. l.
Lethoczky Tivadar, Beregvármegye monographiája. Ungvár, 1883. II. 143. l.
Illéssy János, Gróf Koháry István élete és munkái. Karczag, 1885.
Történelmi Tár 1885. (K. hagyatéka)
Kiss Sándor, A kurucz-világ költészete. Kolozsvár, 1887.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom történeti ismertetése I. és Képes Irodalomtörténete I. arczk., czimere és hasonmások (Erdélyi Pál).
Petrik Bibliogr.
M. Állam 1891. 290. sz. (Komárik István).
Bodnár Zsigmond, A magyar irodalom története. Bpest, 1891. II. 290. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1895. (K. végnapjai).