szinész, született 1771. aug. 15-én Derecskén (Biharm.); szülei Kolozsvárra költözvén, K. 1770-1780 közt az ottani ev. ref. collegiumban tanult. Rövid katonai pályája után, (melyet mint cadet a Splényi gyalogezredben töltött), 1792-ben Fejér János több nemes ifjúval szövetkezve megalkotta az erdélyi magyar szinésztársaságot, melybe dr. Wesselényi Miklós buzdítására K. is belépett; az első magyar szó a kolozsvári szinpadon 1792. nov. 11. az ő ajkáról hangzott el a Titkos ellenkezés v. Köleséri cz. darabban. Az 1794. erdélyi országgyűlés is pártfogásába vette a magyar szinészetet. K. ekkor kezdé magát a külföldi irodalom ismeretében is kiművelni, szorgalmasan olvasta a külföldi remekírókat, a színi kritikákat, tanult francziául, görögül és angolul; sőt a festésban, rajzolásban és zenében is igyekezett némi ismeretet szerezni. Mint a társaság legműveltebb tagja, társainak oktatója volt; különösen midőn a kolozsvári társaság igazgatását is viselte 1794-től 1808-ig; a beszéd- és állásbeli feszességet igyekezett szinésztársainál a természetes modor és beszédmóddal helyettesíteni. Nagy segítségére volt mindebben Fejér Rozália. (Fejér János szinházigazgatónak testvére), ki 1795-ben lett nejévé és jeles énekes szinművésznő hirében állott. K. középtermetű, komoly arczvonású, játéka jellemhű volt; főbb szerepei a hős és komoly szerepekben: Embergyülölő, Hamlet, II-ik Fridrik, Mólai Jakab, Valtron gróf, Slenszheim generális, Galotti Emilában Odoardo sat. 1795. szeptember 27-én Fejér János halála után K. vette át a kolozsvári színtársaság igazgatását. 1798-1799-ben Debreczenben is megfordult, de nem nyertek pártfogást; innét Nagyváradra mentek, azonban itt is sikertelen volt fölléptük. 1808-ban K. nejével együtt visszavonult a szinészettől Magyar-Frátára; itt neje megbetegedett; e miatt Kolozsvárra költöztek, hol neje 1811. márcz. 4. meghalt. K. ezután a magyar szinészet emelésén küzdött és vigasztalást talált abban, hogy a szinészet tanulmányozásába merült; a magyar szinészet történetéhez gyűjtötte az adatokat. 1824-ben szerepelt legutolszor a szinpadon. Meghalt 1842. febr. 14. Kolozsvárt.
Munkája: A havasi juhászleány, énekes játék 2 felv. Debreczen, 1799. (Ehhez a zenei részt is ő írta. Előadatott először Debreczenben 1799. ápr. 24., jún. 22., júl. 27., aug. 12., nov. 13., Kolozsvárt 1800. jan. és márcz. és azután más helyt is.)
Eredeti szinművei: A virtus gyakran szenved, érz. j. 4 felv. (Előadatott Debreczenben 1799. nov. 17.); Forgács Balázs, vagy a tronusz és haza híve, dr. 3 f. (Kolozsvárt 1803. ápr. 1.); A contractus vagy az elváltozott leánykérők, víg nagy opera 2 f. (Először Kolozsvárt 1803. márcz. 19.); A tündérek, víg énekes játék 3 f., zenéje Haydn A teremtés IV. részéből (először Debreczenben 1803. aug. 30. és másutt is többször); fordításai: Inkle és Járikó v. arany idő, énekes j. 3 f. Schink I.-től, (ez volt aze lső rendszeres daljáték; Debreczenben 1799. máj. 2. és többször, Kolozsvárt 1803. jan. 1. és többször; Pesten 1808. júl. 26. és azután is); A falusi borbély, énekes j. 2 f., írta Schenk, zenéje Schmidtől (Kolozsvárt 1804 előtt, 1812. júl. 26. ott és másutt még többször; így Pesten 1808. július 4., 1841. okt. 10.; kézirata a budapesti nemzeti szinházban és az erdélyi múzeum könyvtárában); Égi háború v. a koldus deák, én. j. 2 f., írta Weidmann F. (Debreczenben 1803. okt. 10. és másutt is többször; így Pesten 1809. máj. 12. és 1810-1813.); A helytelen szemérmetesség, vígj. 4 f., írta Kotzebue (Szegeden 1803. szept. 8., Pesten 1808. febr. 24., 1809-1811., 1813. és másutt is); Galotti Emilia, szomj. 5 f. Lessingtől (Kolozsvárt 1804. márcz. 27. és később is, Pesten 1809. febr. 3., Székesfehérvárt 1813.); Borostyánkoszorú, vagy törvény hatalma, szinj. 5 f. Zieglertől (Kolozsvárt 1806. febr. 20. és azután is többször, Pesten 1810. decz. 13., 1811., 1813-14., 1835. szept. 7., 1838. febr. 8.); Falusi testvérek, vígj. 4 f., írta Jünger Fr. (Pesten 1809. nov. 8., 1834. aug. 14.); Arando és Miranda, vígj. 3 felv. E. Sz. G.-től; A helytelen szemérmetesség, a szokás nem vonzódás, erkölcsi érzékenyj., írta Kotzebue, (Miskolczon 1831. nov. 20.); Béla futása, opera 2 felv. Kotzebue után ford., zenéje Ruzicskától (Kassán, 1861. nov. 23.).
Kéziratban maradtak jegyzetei, melyeket egy nagyobb műhöz a szinészet történetéről írt. Ezeket utóbb Göde István szinész részben kiadta: Szinfüzér mint nyugdíj. Kotsi jegyzetei s a bennidézett írók után szabadon szerk. Kolozsvár, 1846. K. jegyzetei a vizaknai vereség után, Göde fogságba esvén, ennek írásaival együtt elpusztultak; részben megvannak a kolozsvári unitárius gymnasium könyvtárában.
Nevét Kotsi P. Jánosnak írta s többnyire így írják.
Társalkodó 1833. 102. sz.
Blätter für Literatur. Wien, 1836. 89. sz. (Rumy).
Honművész 1838. 13. sz.
Mult és Jelen 1842. 15. sz.
Toldy, M. költészet története. Pest, 1867. 452. l.
Déryné Naplója I. 241. l.
Gregus Ágost, Shakspere pályája. Bpest, 1880. 420., 434. l.
Zelizi, Debreczen leírása 527. l.
Bayer József, A nemzeti játékszín története. Bpest, 1887. I. 498-509. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése II-IV., VIII.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári színészet és szinház története. Kolozsvár, 1897.
Námenyi Lajos, A váradi szinészet története. Nagyvárad 1898. 34., 41., 43. l.
Egykorú színházi zsebkönyvek és színlapok.