ev. ref. püspök, 1698. febr. 27. lépett a debreczeni collegium felső osztályába; 1703. okt. 21-től a franekerai s 1704. október 7-től az odera-frankfurti egyetemen tanult; azután szőnyi (Komáromm.) lelkész, a tatai egyházmegye esperese, a felsődunamelléki vagy mátyusföldi egyházkerület főjegyzője volt; 1722. júl. ezen kerület püspökévé választatott és Naszályon (Komáromm.) felavattatott. III. Károly rendelete következtében a hazai protestánsok négy-négy egyházkerületté szervezkedvén, a felsődunamelléki ev. ref. egyházkerület, az 1736. jún. 29. peremartoni gyűlés megerősítésével, egybeolvadt a dunántúli kerülettel és ekkor az egyesített két kerület kormányzására reá bizatott; így a dunántúli ref. egyházkerületnek ő volt az első püspöke. Meghalt 1744. nov. 28.
Munkája: Diatriba De Viro Germine Ex Zach. 6: 12. Quam, Deo Propitio, Sub Praesidio Viri Dei Adm. Rev. Clariss. ... In Illustri Schola Debrecina SS. Theo. & Lingv. S. Professoris & Rectoris; Ecclesiarumque Confessioni Helveticae addictarum, quae sunt cis Tibiscum Superattendentis; publicae disquisitioni subjecit Stephanus Major Kocsiensis... Auctor & Respondens. Debrecini, 1703.
Névaláírása (Egyházi Almanach 1820. 105. l.)
Tóth Ferencz, Helv. vall. t. Tul a Dunai Superintendentia Püspökei. Győr, 1808. 163. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 584. l.
Történelmi Tár 1887. 197. l. (Franciscus M. Kocsi.)